Ricsi 2020-ban kiérdemelte az Év újonca-díjat, illetve volt ő már az év asszisztense is Csongrád-Csanádban. Egy korábbi, Ricsivel készült cikk zárósorai a következők voltak: „További sok sikert játékvezetői pályafutásodhoz, és még sok hasonló vagy ennél is nagyobb elismerést kívánok!”

A nagyobb elismerésre és sikerre nem is kellett sokat várni, Ricsi igazi mérföldkőhöz érkezett; meghívást kapott az NB3-as edzőtáborba, ahol ő neve is elhangzott; felkerült az országos keretbe.

Kíváncsiak voltunk, hogyan élte meg a pillanatot, valamint mit gondol eddigi pályafutásáról.

Juhász Szabolcs Olivér, Szabó Richárd, Dobai János

Először is, szívből gratulálunk neked, Ricsi! Mesélj nekünk, hogyan kezdődött ez az ígéretes, felfelé ívelő pályafutás?

A családomban volt korábban játékvezető, tőle hallottam először erről a hivatásról. Korábban elérhetetlennek tartottam ezt a szakmát, nem gondoltam, hogy ennyire nyitott és elérhető bárki számára, végül mégis elhatároztam magam, hogy én is levizsgázom játékvezetőnek 2020-ban.

Milyen elvárásokkal futottál neki ennek a szakmának?

Mikor levizsgáztam, nem voltak magammal szemben elvárásaim, úgy voltam vele, csak kipróbálom magam egy új szakmában. Hamar változott a hozzáállásom, rögtön megkedveltem a labdarúgás ezen oldalát, amiben nagy szerepe volt a megyei kollegák felém tanúsított hozzáállásának is. Hozzám, mint újonc társukhoz rendkívül segítőkészen fordultak, és igyekeztek átadni minden tapasztalatukat, amivel nagyban segítettek a kezdetekben.
Ha jól emlékszem, 2020 őszén került sor a debütáló mérkőzésemre, ahol asszisztensként működtem egy megyei alsóbb osztályú mérkőzésen két – azóta aktív játékvezetői pályafutását befejező -kollégámmal.
Természetesen mindenben nagyon segítőkészek voltak, mindent részletesen átbeszéltünk a mérkőzés előtt, így nem igazán volt miért izgulnom. Egy természetes drukk volt bennem, ami a kezdő sípszó megszólalásával el is múlt.
A meccs után szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam, így hamar elkezdtem járni felnőtt mérkőzésekre asszisztálni.

Mit gondolsz, miben sikerült ezalatt a pár év alatt a legtöbbet fejlődni?

A folyamatos mérkőzésvezetések, asszisztálások, utazások és a rengeteg élményen túl a játékvezetés személyiségileg is formálja az embert. Úgy érzem, rengeteget változott a személyiségem, határozottabb lettem mind a játéktéren, mind a magánéletemben. Sajnos abba a hibába estem, amibe nem lett volna szabad; eleinte magamra vettem minden hozzá nem értőtől kapott, rosszindulatú megjegyzést. Mára már helyén tudom kezelni az ilyen megnyilvánulásokat. Szívesen és bátrabban vállalok szerepet a megyei életben is, akik ismernek azóta, hogy elkezdtem a játékvezetést, talán meg is tudnak erősíteni a fentiekben.

2023.04.09-én mutatkoztál be az NB3-ban.

Igen, egy Budapest Honvéd II – Szekszárdi UFC mérkőzés volt a debütáló mérkőzésem, délelőtti meccs volt, így ahogy felébredtem, egyből indulhattam is, nem volt időm idegeskedni rajta.

Hogyan élted meg azokat a napokat?

Nem volt még meg a küldésem, hétközben hívott a mentorom, hogy szeretne gratulálni, ugyanis a hétvégén debütálni fogok az NB3-ban. Nagyon meglepődtem, nehezen hittem el először, persze nagyon örültem a lehetőségnek és izgatottan készültem a mérkőzésre.

Rutinos megyei kollégákkal mentem, és elkísért a mentorom is, akik rengeteg hasznos tanáccsal láttak el.

A helyszín ismerős volt, korábban utánpótlás mérkőzésen asszisztáltam már ebben a stadionban.

Szokatlan volt 2 órával a mérkőzés előtt megérkezni a létesítménybe, először nem is értettem, miért van erre szükség, azóta már pontosan tudom.

Szokatlan volt a légkör, a csapatok felkészültsége, viszonyulása a játékvezetőkhöz.

Emlékszem, élőben közvetítették a mérkőzést, amit tudtam a meccs előtt is. Különös érzés volt, kicsit úgy érezhettem magam, mint a „nagyok”, hatalmas élmény volt. Szerencsére a debütálás nem helyezett rám különösebb nyomást, inkább plusz motivációt adott.

A mérkőzés alapvetően jól sikerült, jó hangulatban telt a mérkőzés utáni ellenőrzés és megbeszélés is, már akkor nagyon vártam a következő mérkőzésemet.

Milyen különbségeket véltél felfedezni az NB3-as és a megyei mérkőzések között?

Szembetűnő különbség, ahogy a csapatok felkészülnek az adott mérkőzésre, ahogy hozzáállnak a játékvezetőkhöz. Emberibben fogadnak minket, mint a megyei életben, magasabb osztályban próbálják megérteni a döntéseinket, még ha nem is értenek vele egyet, nem az ellenséget és a hibát keresik bennünk. Sajnos ez a fajta mentalitás és hozzáállás a megyében nagyon ritkán fordul elő.

Hogyan élted meg az akadémiát?

Tavaly áprilisban vettem részt az első Puhl Sándor Alapfokú Akadémiai összevonásomon. Nem igazán ismertem senkit, de egy nagyon befogadó és segítőkész csapatnak lehettem új tagja.

Nagyszerű érzés volt korábbi ismert játékvezetőkkel találkozni, beszélgetni, tanulni tőlük és egy csapatban dolgozni velük.

A speciális feladatoknak és a rengeteg kamerás programnak köszönhetően reális, elsőre negatív képet kaptam magamról. A visszajelzések alapján, valamint saját meglátásom szerint is sikerült fejlődnöm, alakiasabb lett a mozgásom, de bőven van hova fejlődni, a közeljövőben ezen fogok dolgozni.

Véleményed szerint milyen erényekkel kell rendelkeznie egy játékvezető asszisztensnek?

Elszántság és alázat! Szerintem ezek a legfontosabbak, amire szüksége van egy játékvezetőnek vagy asszisztensnek. Nem tennék különbséget közöttük, ugyanolyan fontos tagjai a mérkőzésen a játékvezetői csapatnak.

Asszisztensként el kell fogadni, hogy alárendelt szerepet kapunk a játékvezetőhöz képest, ugyanakkor kívülről sokszor máshogy láthatjuk a mérkőzést, mint a játékvezető, és ki tudjuk segíteni egy-egy mélypontból. Ezért szép ez a hivatás, hiszen egy csapatként segítjük egymást, hogy mindig a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújthassuk.

Meccsnapon hogyan készülsz fel egy mérkőzésre?

Nincsennek nagy tapasztalataim egyelőre, annyi biztos, állandóan felkészültnek kell lenni fizikálisan és szakmailag egyaránt.

Nincsennek kihagyhatatlan rituáléim a mérkőzések előtt, indulás előtt gondolatban „felöltöztetem” magam meccsruhába, ha minden megvan, indulhatok a mérkőzésre.

Mik a rövid- és hosszútávú terveid?

Szeretnék motivációt adni és jó példát mutatni a többieknek, szeretném bebiztosítani a helyem az országos keretben, de nem kivonni magam a megyei játékvezetésből, továbbra is szeretném segíteni a megyét, amivel csak tudom.

Aki fontolgatja az asszisztensi pályát, annak bátran ajánlom, idővel rájön majd, legalább olyan felelőségteljes és fontos szerep ez, mint a játékvezetőé.

Kiemelnél-e valakit, aki segítette az eddigi pályafutásodat?

Hálás vagyok a szüleimnek, családomnak, akik mindig támogattak a céljaim elérésében. Köszönettel tartozom a korábbi és jelenlegi mentoraimnak, akik mindig segítőkészen és megértően álltak hozzám és segítettek formálni a személyiségem, nem megfeledkezve a kollégáimról, valamint a vezetőségről sem, mindenki támogat a pályafutásomban.

Szabó Richárd és mentora, Lászlai Róbert

Mit üzennél a feltörekvő megyei játékvezetőknek?

Legyenek türelmesek magukkal szemben, ne az őket kívülről érő negatív megjegyzésekből, kriikákből építkezzenek! Mérkőzés után a kollégákkal átbeszélt dolgok a fontosak, abból szabad levonni a tanulságot saját maguk számára.

Mindenkivel fordult már elő, hogy a mérkőzés nem úgy sikerült, ahogy eltervezte, ebből is lehet/kell tanulni, de nem szabad sokat rágódni rajta. Egy nagyszerű közösségnek vagy tagja, ez a fontos, majd jön a következő meccs, ahol kijavíthatod a hibákat.

Nekem is volt egy-egy rosszul sikerült mérkőzésem, különösen az első felnőtt vezetésem, amire nem vagyok büszke, de sokat tanultam belőle.

Szívesen emlékszem vissza azokra a mérkőzésekre, ahol olyan szituációknál tudtam segíteni a játékvezetőt, amit ő éppen nem láthatott. Ez a fontos az asszisztálásban. hogy ilyen esetekben ki tudd segíteni a társadat!

Köszönjük szépen, Ricsi! Sportsikerekben gazdag pályafutást kívánunk neked!