Százados lett az ‘egymeccses NB 3-as’ játékvezetőből!

A közelmúltban újabb kiváló sporttársunk érkezett mérföldkőhöz játékvezetői pályafutásában. Csongrád-Csanád megye játékvezetői közül Dobai János sípmesternek sikerült az NB 3-ban szép jubileumot elérnie. Jancsi a 100. meccsét vezette ebben az osztályban! E jeles esemény természetesen remek apropót szolgáltatott beszélgetésünkhöz Jancsival. A 35. évében járó, és már 5 éve az országos játékvezetés 3. vonalában működő szegvári kolléga szívesen állt rendelkezésünkre.

Szervusz Jancsi! 2022.04.13. Hogy érzed magad így túl a százon, mi jut eszedbe erről a napról?

Szia. Köszönöm szépen jól vagyok. Az említett nap egy szép szerda volt, amikor is hétközi fordulót rendeztek az NB 3-ban is. Személy szerint számomra jeles nap lett, mert ekkor vezettem a 100. NB 3-as mérkőzésemet.

Mesélj, kérlek a kezdetekről, hogyan jutottál el idáig?

2010. márciusában, 24 évesen vizsgáztam. Tehát, ha úgy vesszük, 12 évem van abban, hogy idáig juthattam. Akkoriban még fociztam, a megye 1-es Szentes labdarúgója voltam. Így célként azt tűztem ki magamnak, hogy legalább ezt a szintet érjem el játékvezetőként is. Szerencsére nagyon hamar pozitív visszajelzéseket kaptam a vezetőségtől, egy talán másfél év után a focit abba is hagytam, és igyekeztem a játékvezetésre koncentrálni. 2012-ben már asszisztensként eljuthattam NB 3-as mérkőzésre is. Tehát mondhatni, hogy ígéretesen alakult a pályám. Ez kifejezetten gyors előrehaladásnak számított, és óriási plusz motivációt adott számomra.

Térjünk vissza a 100. NB 3-as mérkőzésvezetéshez. Mesélnél erről?

Szekszárdi UFC — DABAS-GYÓN FC mérkőzés volt. A hazaiak egy erős középcsapat, míg a vendégek a kiesés elől menekültek. Tehát esélyesebbnek számítottak a hazaiak, de a vendégeknek kulcsfontosságú volt minden pont. Beszéltük is a kollégáimmal a mérkőzésre menet, hogy nem várható egyszerű meccs. Az élet másképp akarta, egy kiállítás és egy büntető után a hazaiak magabiztos, 5-0-s győzelmet arattak. Tehát végül nem ezen a meccsen kellett szakmailag a legnagyobb energiákat mozgósítanom pályafutásom során. Természetesen apróbb pontatlanságok így is előfordultak, ezeket igyekszem javítani, mint mindig.

Csináltál-e bármi szokásostól eltérőt előtte?

Nem tartozom azok közé, akiknek speciális procedúrájuk vagy babonájuk van mérkőzések előtt. Ugyanúgy készültem, mint máskor. Tudtam, hogy attól, hogy kerek századik, attól még nem fogja saját magát levezetni, megfelelő teljesítményt kell nyújtani, sőt! Nem lett volna szép pont ezt a meccset lazára venni! Ráadásul NB 3-ban nem is tudunk kiengedni, mert egy-egy komolyabb hiba azt eredményezheti, hogy a következő forduló(k)ban nem kapunk mérkőzést. Minden mérkőzés egyformán fontos.

Mit jelent számodra ez a szép, kerek, nem mellékesen nem is kicsi szám?

Erről a 100-ról egy sztori jut eszembe. Amikor már besoroltak az NB 3-as keretbe, de még nem vezettem le az első mérkőzésemet, dirigáltam egy Magyar Kupa-mérkőzést Szegeden, amit megtekintett Szekeres Károly országos ellenőrünk is. Nem sikerült fényesen a meccs, Karcsi meg is jegyezte, hogy ha így fogok működni NB 3-ban, akkor ‘egymeccses’ NB-s játékvezető leszek csupán. Szerencsére erre jócskán sikerült rácáfolnom. Azóta is olykor felemlegetjük ezt Karcsival. A jubileumokkal mindig is úgy voltam, hogy szép dolgok, de nem lehet belőlük megélni. Előrefelé kell nézni, az újat kell keresni, új kihívásoknak kell megfelelni. Előre tekintő embernek tartom magam, aki az elért eredményektől nem veszti el alázatosságát, nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget egy-egy kerek számnak.

Volt bármiféle ünneplés/megemlékezés a helyszínen vagy otthon?

Mérkőzés után jubilálásom alkalmából meghívtam kollégáimat egy kis kalóriapótlásra, ők ekkor értesültek a jeles alkalomról. Jó szívvel gratuláltak nekem, ami kifejezetten jól esett.

Tudta rajtad kívül más is, hogy jubilálsz?

A feleségem és a gyermekeim tudták, hogy 100. mérkőzésemre utaztam el aznap. Későn értem haza, így nem vártak meg, de a párnámra odakészítettek egy kis meglepit. Ez nagyon megható volt, és sokkal jobban esett, mint bármilyen nagy cécó.

Mikor sikerült feljutnod az országos bajnokságba? Emlékszel az első NB 3-as mérkőzésedre?

2017 nyarán kerültem fel játékvezetőként az NB 3-as keretbe. Egy bükki edzőtáborban sikerült olyan teljesítményt nyújtanom, hogy felfigyeltek rám, és zárónap felolvasták nevemet a felkerültek között. Természetesen madarat lehetett volna fogatni velem örömömben! Az első meccsemet augusztusban, a második fordulóban vezethettem. THSE-Szabadkikötő fogadta Tarr Andráshida SC csapatát. Izgultam, vizsgadrukk volt bennem, de ezt sikerült a javamra fordítanom. A kezdősípszó után már csak a feladat létezett, arra koncentráltam. Szerencsémre nem volt bonyolult mérkőzés. Az iram volt sokkal nagyobb, mint amihez megye 1. osztályban szoktam. Sikerült ehhez alkalmazkodnom, és a mérkőzés ellenőre szerint is jó teljesítményt nyújtottam.

Mennyi munka és áldozat van ebben?

Természetesen tenni kellett azért, hogy felkerülhessek. Egyrészt rengeteg megyei talent foglalkozásra jártam, másrészt igyekeztem mindig a maximumot nyújtani. A segítő szavakra mindig figyeltem, akár kollégától, akár ellenőrtől jöttek.

Kiemelnél valakit?

Különösön sok jó tanáccsal látott el Lászlai Robi és Samu Laci, mindketten mentoraim voltak. Tulajdonképpen a teljes szentesi csoportot felsorolhatom. Elsősorban velük jártam meccsekre a megyében. Mindegyikőjük sokat segített nekem, hálás vagyok ezért nekik.

Mennyiben más NB-s mérkőzéseket vezetni, illetve ezekre felkészülni, összehasonlítva a megyeiekkel?

Ügyesebbek a játékosok, bár ez nem minden esetben áll fenn. Az viszont bizonyos, hogy gyorsabb a gondolkodás, gyorsabb a játék. Hamarabb mennek a passzok. Persze akad egy-két kivétel, de általánosságban ez így megállapítható. Mint ahogy az is, hogy fegyelmezés terén könnyebb dolgunk van. Ennek oka, hogy a játékosok többsége pénzért játszik, így jobban érdekelt abban, hogy ne kapjon felesleges lapot, netán pirosat. Minden mérkőzésen ugyanazt a felfogást szoktam alkalmazni. Már az elején meg akarom mutatni a csapatoknak, hogy meddig mehetnek el. Szeretem megelőzni a történéseket. Előfordul, hogy már az öltözőben mérkőzés előtt apró praktikákkal tudtukra adom, hogy aznap ki lesz az ‘Úr’ a játéktéren. Ezt a trükköt egyébként egy ellenőr tanácsolta. Sokszor sikerre tud vinni. Persze a legfontosabb a mérkőzés közbeni teljesítmény.

Melyik a nehezebb? Felkerülni vagy ott ragadni?

Lehet, hogy más másképpen látja, de én úgy vélem, hogy felkerülni nehezebb. Sokan szeretnénk kevés helyre odaférni. Ha odakerülsz, ott már jó részt a teljesítményed határozza meg, hogy bent tudsz-e maradni. Nekem eddig mindig sikerült. Persze kikerülni sem nehéz, erre is számtalan példát láttam már.

Mennyi hibázási lehetőség van, mennyire van rákényszerítve a játékvezető, hogy hétről hétre folyamatosan jó teljesítményt nyújtson?

Nem maradnak következmények nélkül a súlyosabb hibák. Jobb esetben csak pár hét pihenő követi. Jómagam úgy tartom, hogy ha fizikálisan topon vagy, azzal a saját dolgodat könnyíted meg. Minél közelebbről, jobb szögből döntesz, annál helyesebb lesz az ítélet, ezzel párhuzamosan kevesebb a vita is. Valamint nagyon fontos, hogy a saját hibámból mindig tanultam, sikerült folyamatosan javítanom őket.

Van-e legemlékezetesebb mérkőzés? Mitől lett az?

Sok emlékezetes mérkőzésem volt szerencsére. Ami hirtelen eszembe jut, az egy Szarvas-DEAC Magyar Kupa-mérkőzés. A rendes játékidő hosszabbításában megítélt büntetővel lett 2-2 az állás. Ezután a 2*15 hosszabbítás alatt is esett egy-egy gól mindkét oldalon, így büntetőpontról végzett rúgásokba torkolltak az események. Természetesen az sem dőlt el az első sorozat után. Így jócskán túlóráztunk. De szerencsére mindenki – beleértve az ellenőrt is – megelégedésére tevékenykedtünk a kollégáimmal.

Van olyan mérkőzés, amit szívesen elfelejtenél?

Pénzügyőr-Videoton II. mérkőzés nem sikerült túl jól. Valahogy nem voltam fejben ott teljesen. Mérkőzés elején egyértelmű szituációt nem jól ítéltem meg. Ebből edzőelküldés lett, majd az egész mérkőzés káosz jelleget öltött. Ezt jómagam is éreztem, és az ellenőr is megerősített ebben, hogy ez nem ebbe az osztályba való ténykedés volt. Ezt a mérkőzést szívesen elfelejteném. Nyilván tovább tudtam azért lépni, a megfelelő tanulságot leszűrve.

Emlékszel-e az első mérkőzésedre, amire delegáltak? Az első felnőtt meccsre, amit vezettél? Első megye 1-es vezetés? Mesélj picit ezekről, ami eszedbe jut!

Első mérkőzésem egy Szentesi Farkasok – Szentesi Kinizsi U16-os városi rangadó volt, ahol is a bajnoki címért küzdött mind a két csapat. Szerencsére jól sikerült ez a vezetés. Ezt a helyszínen a mentorom is megerősítette. Ez megadta a megfelelő löketet pályafutásom elindításához. Az első felnőtt mérkőzésem Mártély-Baktó megye 3-as mérkőzés volt. Itt meg is kóstoltak, úgy gondolták, hogy nem merek piros lapot adni. Viszont én már akkor sem voltam félős, így rögtön kettő kiállítás is történt azon a meccsen, teljesen jogosan. Szóval nem egy kellemes délutáni zsúrmeccs volt. Megye I-ben Hódmezővásárhelyen mutatkoztam be játékvezetőként. A vendég az Ásotthalom együttese volt. Akkorra már sok mérkőzésen asszisztáltam abban az osztályban, így nem volt szokatlan a légkör. Samu Laci kollégám segítségével jelentős vizsgadrukkom ellenére is rendben lezajlott a tűzkeresztségem ebben az osztályban is. Ezt Szekeres Károly ellenőr is így látta szerencsére.

Melyik eddigi pályafutásod legkedvesebb mérkőzése?

Legszívesebben egy villanyfényes rangadóra emlékszem a megye 1-ből. FK Szeged játszott hazai pályán Hódmezővásárhely ellen. Volt ott minden. Sok szurkoló, pirotechnika, kiváló meccshangulat. Fel is pörögtem rendesen. Kellett is, mert egy iramos, kiváló színvonalú csata kerekedett belőle. Felért egy jó NB 3-as csörtével. Élveztem a mérkőzést! Ráadásul volt egy előnyszabályos gól is, amitől mindenki óva inti a játékvezetőt. Büntetőrúgás azonnali megítélése helyett szerencsére kivártam, és a sértett még oda tudta passzolni csapattársának a labdát, aki azonnal a kapuba rúgta azt. Azon a meccsen úgy éreztem, hogy minden sikerül.

Volt-e esetleg hullámvölgy, törés játékvezető pályafutásod során?

Klasszikus hullámvölgyről nem beszélhetünk. Talán a motiváltságom bicsaklott meg kissé, amikor jelezték felém 30 évesen, hogy feljebb nem sok esélyem van kerülni a korom miatt. Ekkor jött Lászlai Robi kolléga, aki verbálisan nyakon vágott, és biztatott, hogy nehogy feladjam. Neki lett igaza.

Sérülés hátráltatott?

Szerencsére nem vagyok sérülékeny alkat. Két ilyen esetre emlékszem. Már NB 3-as voltam, nem is mérkőzésen történt, hanem civilben. Egy szerencsétlen mozdulat után leszakadt a térdemben a porc hétközben. Az öröm az ürömben az volt, hogy már talán csak két hét volt hátra a bajnokságból, így nem kellett sokat kihagynom. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy nem is biztos, hogy lett volna még mérkőzésem, mert egy 7.9-es osztályzatú mérkőzéssel voltam épp a hátam mögött. Hamar műtét következett, próbáltam gyorsítani a felépülést, mert a júniusi edzőtáborban már tesztet kellett futnom. Az ötödik héten az első kocogásnál 100m után majdnem sírva álltam meg a fájdalomtól. Aztán másfél hét múlva befásliztam az edzőtáborban, összeszorítottam a fogamat és lefutottam a tesztet! Sokat jelentett az is, hogy a többi Csongrád megyei országos játékvezető szorított értem a helyszínen. Nagyon jó kis csapat vagyunk!

A másik pedig szintén edzőtábor előtt történt. Eltörtem a lábujjamat. Jeleztem is az elnökünknek telefonon, hogy nem fogok tudni futni vele. Ő pedig rávezetett arra, hogy ha műtött porccal ment, akkor törött lábujjal is menni fog, csak szorítsam össze a fogam! Így is lett. Összeszorítottam, és lefutottam a fizikai tesztet.

Megfordult-e bármikor is a fejedben, hogy felhagysz a játékvezetéssel?

Azt vettem észre magamon már réges-régen, hogy valamit a fejembe veszek, azt véghez viszem. Szerencsére akaraterőnek nem vagyok híján. Nem vagyok egy feladós típus.

Mi volt eddig a legkeményebb szituációd, amit meg kellett oldanod?

Hirtelen egy nagyobb balhés mérkőzés jut eszembe. Egy Csengele-Sándorfalva II. összecsapáson történt, hogy egy ütközés után egy-egy játékos lent maradt mindkét csapatból. Nem történt szabálytalanság, mentem tovább az akcióval, de azért visszanézve láttam, hogy mindkét játékos felállt közben. Ekkor a Csengele gólt rúgott, közben a sándorfalvi játékos visszafeküdt a földre, jelezve, hogy nagyon sérült. Nyilván megrohantak a gólt kapó csapat játékosai, egyikük fellökött, a másik pedig belém rúgott a földön. Az eset pont az első játékrész legvégén történt. Félidőt fújtam, és kollégáim véleménye ellenében is kimentünk a második félidőre. Végigvezettem a mérkőzést. Hangulatos félidő volt, hazai edzőelküldéssel fűszerezve. Következő játékvezetői továbbképzésen azért azt tanácsolta mindenkinek az Elnökség, hogy ezt senki ne próbálja utánam csinálni ilyen történések után…

Dobai János mennyire szigorú a játéktéren, esetleg mennyire engedékeny/rugalmas/empatikus?

Megyében szigorú játékvezetőnek tartottak korábban. Előfordult olyan fél szezon, amikor 12 piros lapot osztottam ki. Amióta azonban NB 3-as vagyok, érdekes módon sokkal kevesebb lap kerül elő, különösen a pirosak mennek ritkaságszámban.

A csapatok is ezt gondolják?

Nyilván én is fejlődtem fegyelmezés terén, valamint a csapatok is többet törődnek a labdával. Illetve kialakult már egyfajta tekintélyem is a játékosoknál. A férfias játékot szeretem engedni, amíg nem megy a sportszerűség rovására. Igenis küzdjenek meg minden egyes labdáért a játékosok, ne a sípot várják.

Van-e valami említésre méltó rituáléd, tevékenységed, amit esetleg mérkőzések előtt szoktál tenni?

Nem tudok beszámolni semmilyen különösebb rituáléról.

Hogyan készülsz egy mérkőzésre?

Általában közvetlen a mérkőzés előtt a boltban veszek pár csokit és izotóniás italt a kollégáim és magam számára. Magamnak mindig kettőt, az egyiket mindig megiszom útközben, a másikat pedig a helyszínen. Más babona jellegű szokásom nincs.

Milyen céljaid vannak a továbbiakban?

Célok nélkül nem tudnék működni. Ezek hajtanak előre. Még reménykedem benne, hogy eljutok NB 2-be. Ez nagyon nehéz a nagy számú konkurencia és a kevés hely miatt. De mindent megteszek azért, hogy lehessen esélyem.

Szerinted mi az az életkor, amíg fejben és testben is topon lehet lenni a játéktéren?

Nem gondolkodom években. Képességek és testi-lelki állapot az, ami szerintem meghatározó. Amíg ez rendben van, addig szeretnék működni. Szerencsére a fizikai részhez kiváló genetikával rendelkezem, ez nagy előny véleményem szerint.

A kívülállók számára elmondanád, hogy mi az, ami motivál hétről hétre, hogy kimenj a játéktérre, és sípba fújj?

A fő motivációm, hogy imádom a focit, szeretek mérkőzést vezetni. Kikapcsol. Ez a hobbim is. Szeretem a kollégáimat, jól érzem magam velük. Maximalista vagyok, így sosem mondhatom azt, hogy nem lehetett volna picit még jobban vezetni még egy jól sikerült mérkőzést is. Mindig a még jobb teljesítményre törekszem.

Véleményed szerint mikor sikeres egy mérkőzés a játékvezető szempontjából?

Akkor érzem, hogy sikeres mérkőzésen vagyok túl, ha mindkét csapat egyformán szid (mosolyog), vagy mindkét fél kézfogással köszöni meg a ténykedésemet. Természetesen a leghitelesebb az ellenőrök véleménye. Felemelő tud lenni, amikor ő is hasonlóan pozitívan értékeli a teljesítményemet, mint ahogy a kollégáim és én. Nagyon fontosnak tartom a két segítőm véleményét is. Őszintén meg szoktuk beszélni a hibákat is. Ebből lehet tanulni, azt gondolom. A mellébeszélés nem visz előre.

Környezeted mennyire tart különcnek, hogy hétről hétre eljársz szidatni magadat? Akad olyan ismerősöd, aki egyáltalán nem érti, hogy mi ebben a jó?

Ismerőseim és kollégáim egy része vagy jelenleg is aktív labdarúgó vagy az volt. Velük általában jó kapcsolatot ápolok ma is, és a játéktéren is így volt. Velem általában könnyű kijönni. Vidám ‘bohócnak’ tartanak páran. Amikor csak lehet szeretem a tréfát, és bizton mondhatom, hogy értem is :). Muszáj is, mert szoktak zrikálni is. „Merre volt hétvégén az anyák napja?”, „Most se vertek meg?!”

Szakmai kérdésekkel általában bajnokok ligája mérkőzés után szoktak bombázni az ismerősök, esetleg a saját hétvégi meccseik után. Természetesen ilyenkor nagyon szívesen magyarázom el nekik, hogy miért úgy járt el a játékvezető, ahogy.

Magánéletedben mivel foglalkozol?

Nem unatkozom. Futárszolgálatnál dolgozom, valamint őstermelőként a mezőgazdaság lát el másodállással. Ezek mellett jutok el mérkőzésekre is. Szegváron élek feleségemmel és két gyönyörűszép gyermekemmel. A kislányom 6, a kisfiam pedig 1 éves.

A környezeted, családod, hogy tolerálja azt a rengeteg távollétet, amivel a mérkőzések és az ezekre való elméleti és gyakorlati felkészülés járnak?

Segítség nélkül ez nem menne, nehéz mindent összeegyeztetni. A családom sokat segít, mindenki a saját szintjén. Édesapám imádja a futballt, így szívesen ugrik be helyettem az állatok megetetése terén. A feleségem természetesen el tudná viselni, ha kevesebb mérkőzésre mennék, de elfogadja ezen hobbimat. Néha azért megjegyzi, hogy minek szidatom magam. A sikereimnek ugyanakkor együtt örül velem.

Tudtál-e esetleg hasznosítani a játékvezetésben bármit is a civil életéből, vagy talán fordítva?

Gyerekkorom óta fociztam. A sport kitartásra, alázatra, fegyelemre nevel. Ezt az életben is és a játékvezetésben is kamatoztatni tudtam.

Szabadidődben mennyire jellemző, hogy focimérkőzést nézel, szakmai szemmel tekinted meg ezeket, vagy abszolút szurkolóként?

Amikor tehetem, bekapcsolom a televíziót, amikor focimeccs megy. Nem feltétlen a játékot nézem, sokkal inkább a kollégákat. Jobban szeretek ilyenkor hazai találkozókat megtekinteni, mint külföldit. Próbálok tanulni a szituációkból, ítéletekből. Fegyelmezést, gesztikulációt mindig lehet fejleszteni. A jó gyakorlatot nem szégyen ellesni.

Miben tartod magad erősnek, ami miatt 5 éve stabil NB 3-as játékvezető tudsz lenni?

Mindig a legjobbamat akarom nyújtani, minden mérkőzésre kihívásként tekintek. Úgy készülök, mintha életem mérkőzése lenne. Szerintem ez a nyitja annak, hogy 5 éve folyamatosan NB 3-as kerettag lehetek, és egyáltalán nem fásultam bele, hanem minden héten várom az új küldést.

Van-e esetleg valami, amiben még lehetne fejlődnöd?

Mindig van hova fejlődni. Leginkább a visszatérő hibákra koncentrálok, ezeket szeretném megszüntetni. Ezáltal lesz a teljesítmény kiegyensúlyozottabb.

Van-e esetleg bármilyen tanácsod a nemrégiben vizsgázott játékvezetők felé?

Ne adják fel akkor se, ha az eleje esetleg rázósabb, nehézkesebb. Adjanak maguknak időt, hogy megszeressék ezt a szép szakmát, sportot. Tekintsenek a játékvezetésre, mint lehetőségre. Mozgásnak is kiváló, levegőn lehetünk, és ismeretségeket köthetünk mind egymással, mind játékosokkal is. Valamint mindig próbálják a legjobbat kihozni magukból, ne elégedjenek meg a középszerrel!

Végezetül egy játékra invitállak. Egy szóval válaszolj, gondolkodás nélkül:

– Kedvenc focicsapat: FC Barcelona

– Kedvenc játékos: Lionel Messi

– Kedvenc játékvezető: Cüneyt Cakir

– Első szó, ami a játékvezetésről eszedbe jut: hivatás, kikapcsolódás, hobby

– Kedvenc fagylalt: puncs

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Még egyszer gratulálunk, és további jó működést kívánunk!

-Én köszönöm, hogy megemlékeztetek ezen eseményről!