Az öt év után hazatérő Ruzicska Máté is bemutatkozott az NB 3-ban

Idén már harmadjára számolhatunk be arról, hogy egy Csongrád-Csanád megyei játékvezető mutatkozik be NB III-as mérkőzésen asszisztensként.

Ruzicska Máté debütálására a Füzesgyarmati SK-Gyöngyösi AK-Mátra Beton mérkőzésen, május 2- án került sor.

Milyen érzések voltak benned a mérkőzést megelőzően?

A mérkőzésre Dobai János és Bereczki Bence rutinos, sokat látott kollégákkal mentünk, akikkel nagyon jó, felszabadult, de mégis professzionális öltözői hangulatban, ideálisan készülhettem a debütálásra. A kollégákkal a kezdettől fogva megvolt a közös hang, mindenben segítettek, így szerencsére egy jól sikerült első mérkőzésre tekinthetünk vissza.

Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy ilyen rövid idővel a hazatérésem után sikerült bemutatkoznom az NB III-ban. Büszkeséggel tölt el, és nagy motivációt ad a további fejlődéshez, munkához.

Szeretnem megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak azoknak a Csongrád-Csanád megyei kollégáknak, akik a pályafutásom kezdete óta barátsággal, segítőkészséggel fordultak felém, és tanácsaikkal segítettek, és segítenek céljaim megvalósításában. Nagy érték a kollegialitás, ezért nagyon hálás vagyok! Szerencsére elég sokan vannak ezek a kollégák, így név szerint nem is emelnék ki senkit.

Mi a különbség egy megyei és egy NB-s mérkőzés között?

A test-test elleni párharcok megítélése, fizikai felkészültség, ellentétes mozgások tempója és gyakorisága. Összességében a játék színvonalában jelentős különbség van, mely természetesen a játékvezetői csapattól is mind fizikálisan, mind szellemileg maximális felkészültséget és odafigyelést igényel. Természetesen játékvezetői szempontból is van különbség:

Jobban elfogadják a fizikálisabb küzdelem engedését, jobban keresik a játékosok is a játék folytatásának lehetőségét, ezáltal egyszerűbb biztosítani a játék folyamatosságát, több lehetőség nyílik előnyszabály alkalmazására.

Mesélj pár szót az eddigi pályafutásodról

2012-ben, 14 évesen vizsgáztam le. 16 évesen már felnőtt mérkőzésket vezettem,ami persze nem volt mindig egyszerű, de azt gondolom, jót tett a korai vizsga, rengeteget tanultam a játékvezetésről, a futballról. 2016-ban fiatal, ám már mégsem teljesen rutintalan játékvezetőként mentem Bécsbe, ahol az utánpótlás mérkőzések vezetésétől sikerült 4 év alatt a 4. vonalba felkerülni. Ehhez az eredményhez legfőképpen az ellenőri eredményeim járultak hozzá, így folyamatosan osztályt tudtam lépni, az első félév végén rögtön kettőt is. Mivel Ausztriában a 3. osztályban működő JV-k nem tartoznak az országos kerethez, ezért asszistensként ebben az osztályban isműködhettem.

Beavatnál minket abba, hogyan kerültél Bécsbe, és mi volt a hazaköltözés oka?

2016-ban mentem Bécsbe, hogy ott folytassam tanulmányaimat. Tavaly nyáron sikeresen végeztem a Bécsi Egyetem jogi karán, majd bíróságon dolgoztam jogászként. 19 évesen a világmegváltó motiváció, a saját korlátok feszegetése, és a komfortzónából való kilépés motivált, míg a hazatérésben leginkább a honvágy és az emberi okok játszottak közre.

Nagyon boldog vagyok, hogy hazatérésem után sok kolléga úgy fogadott, hogy olyan érzés, mintha el sem mentem volna, ezért köszönetet szeretnék mondani!

Hogyan tudnád összehasonlitani tapasztalataid alapján az osztrák harmadik vonalat az itthoni NB III-mal?

Ausztriában hasonlóan, mint Magyarországon a 4. vonalban működtem JV-ként és a 3. vonalban asszisztensként. Különbségként megemlíthető, hogy ott kisebb a tempó és játéktudásbeli különbség a 3. és 4. vonal között. Azt gondolom, megye 1-ben érezhetően alacsonyabb a tempó mint az osztrák 4. vonalban, viszont az ottani  3. osztály és az NB III között nem éreztem jelentős különbséget.

A mérkőzésre utazás, felkészülés és a játékvezetői felfogás is nagyon hasonló, talán ez annak köszönhető, hogy mind a két országban nagy szerep jut az UEFA állásfoglalásainak.

Persze az ember a magyarságát ott sem tudja letagadni, ehhez kapcsolódik is egy jópofa történet. Egyszer a First Vienna (ez egyébként Ausztria legrégibb csapata) mérkőzésén működtem közre egyes asszisztensként. Ebben a stadionban az egyes mögött vannak az ultrák, akik közül valaki kiszúrhatta, hogy magyar vagyok, és a szurkolói nóták között ergész meccsen azt hallgattam (szabad fordításban), hogy spori kapsz te lángost, paprikát, pörköltet,  csak engedd el a lest.

Mit üzennél a feltörekvő megyei játékvezetőknek?

Nem gondolom, hogy elég öreg lennék ahhoz, hogy nagy bölcsességekkel lássam el a fiatal kollégákat, de talán bécsi mentorom két mondása jut eszembe. Az első, hogy aki a profi labdarúgásba szeretne eljutni, annak önmagának is profinak kell lennie minden tekintetben. A másik pedig, hogy senki sem garantálhatja, hogy ha mindent megteszel, akkor eléred a céljaid, de ha nem teszel meg mindent, akkor garantálni lehet, hogy nem fogod őket elérni. Engem ezek a mondatok mindig motiváltak és motiválnak a mai napig.

Köszönöm szépen az interjút, további sikerekben gazdag mérkőzéseket kívánok!


There is no ads to display, Please add some