Csongrád-Csanád megye az utóbbi időben több játékvezetőt is delegálhatott NBIII-as mérkőzésre, most Janát kérdeztük, hogyan érezte magát a „nagyok” között.

Jana! Először is gratulálok a debütálásodhoz, mesélj nekünk az élényeidről!

Köszönöm szépen a gratulációt! Nagy büszkeséggel tölt el, hogy bemutatkozhattam az NBIII-ban, és képviselhettem a megyénket. Koromból adódóan én már nem dédelgetek olyan álmokat, hogy hosszútávon is meghívást kapok az országos keretbe, ezt a szereplést egyfajta ajándékként fogtam fel. Szeretném is megragadni az alkalmat, hogy köszöntet mondjak ezért mindenkinek, aki egy kicsit is segítette, támogatta a munkámat. Örülök, hogy a nevem egyáltalán szóba került, örülök, hogy teljesítményemmel rászolgáltam erre a lehetőségre.

A Füzesgyarmat-Sényő mérkőzésre kaptam küldést, melyet egy egészséges izgalommal vártam. Nem az a fajta vagyok, aki megijed a kihívásoktól, így már nagyon vártam az ominózus hétvégét. A játékvezető Virág Barni (megyénk egyik reménysége) volt, az 1-es asszisztens egy Bács-megyei kolléga, Juhász László volt, én foglaltam el a 2-es pozícióját. Mivel fentebb említettem, hogy nekem ez egy ajándék lehetőség volt, így számomra a legfontosabb az volt, hogy Barninak jól sikerüljön a mérkőzés – hála a sorsnak, ez így is történt. Természetesen én is szerettem volna megfelelni az osztály színvonalának, az ellenőr, Dr. Varga Zsolt véleménye szerint ez sikerült is. Egy férfias, küzdelmes mérkőzést vívtak a csapatok, amely döntetlennel zárult. Külön élmény, hogy egy korábbi NBI-es, debreceni játékos – aki bajnokságot és kupát is nyert a Lokival – is ott volt a pályán. Ez sem adatik meg minden nap egy megyei játékvezető számára.

Milyen különbséget véltél felfedezni egy megyei I-es, illetve az NBIII-as mérkőzés között.

A legszembetűnőbb, hogy a játékosok fizikálisan sokkal felkészültebbek az NBIII-ban, akár futóteljesítményben, akár a párharcok során. Jó volt látni, hogy egyes keményebb belépők, ütközések során sem egyből a játékvezetőt keresték a játékosok, hanem a játékkal voltak elfoglalva. Ebben az osztályban már értik a játékot a főszereplők, lehet velük kommunikálni, el tudod nekik magyarázni egyes ítéleteid miértjét.

Összességében egy nagy élmény volt, köszönöm a két kollégámnak az emlékplakettet, illetve bort, amit ajándékba kaptam tőlük!

Bízom benne, hogy megyénk minél több játékvezetője kipróbálhatja majd magát legalább ebben az osztályban, Talentjeinknek pedig azt kívánom, hogy az NBI-ig meg se álljanak!

Köszi, Jana! További sok sikert és hasonló élményeket kívánunk!