SZEGEDI JÁTÉKVEZETŐ A LEGJOBB TIZENEGYESRÚGÓ AZ ORSZÁGBAN

Szegedi játékvezető nyerte idén az 1 millió forint összdíjazású országos tizenegyesrúgó bajnokságot! Kiss Márkó több, mint 2000 indulót tudott maga mögé utasítani az 5 hónapig tartó torna során. A Budapest Honvéd-Mezőkövesd mérkőzés keretében megrendezett döntőn Márkó éppen egy másik szegedi labdarúgót múlt felül.

Interjúnkat kezdhetnénk azzal is, hogy mi vonzotta Kiss Márkót a játékvezetés felé, mert általában, akiket megszólaltatunk, ez a téma kerül fel leghamarabb. De most szakítsunk a hagyományokkal! És milyen jó is, hogy ezt megtehetjük, hiszen méltán rászolgált erre kollégánk: Kiss Márkó nyerte meg idén az országos tizenegyesrúgó bajnokságot! A döntőt a Budapest Honvéd-Mezőkövesd NB1-es labdarúgó mérkőzés keretében, több ezer néző előtt vívhatta meg szintén egy szegedivel, Zsédely Zsomborral (a 21 éves játékos az FK Szeged megye1-es csapatában játszik – szerk.) Kiss Márkó hogyan élte meg ezeket a pillanatokat, egyáltalán milyen reményekkel indult neki a tornának vagy a játékvezetés eddig mit adott számára az CSLSZJB cikkéből kiderül!

Több ezer ember előtt lőhettél büntetőket, milyen érzés volt?

Nagyszerű volt, egy álom vált valóra számomra, gyerekkoromban mindig is arról álmodoztam, hogy egy gyönyörű stadionban egy eszméletlen pályán, ennyi néző előtt pályára léphessek.

Milyen volt a döntő párbaj?

Nagyon jó volt, az ellenfelem kezdte a rúgásokat – a szintén szegedi Zsédely Zsombor – akinek érzésem szerint megremegett a lába a döntőben, mert az elődöntőben fantasztikusan és nagyon magabiztosan lőtte a büntetőket. A döntőben viszont volt kettő gyengébb büntetője is, amit ki is védtek a kapusok. Vele ellentétben én – a helyzet ellenére – nagyon magabiztosnak éreztem magam és nem zökkentem ki egy pillanatra sem. Rontottam egy büntetőt ugyan, de azt követően is végig a taktikámra és a labdára fokuszáltam és ez meg is hozta az eredményét.

Hogyan jött az ötlet, hogy benevezel erre a tornára?

Ha rajtam múlt volna, akkor most nem beszélnénk a győzelemről. Az egyik barátom, Szivák Márk beszélt rá, hogy nevezzünk be, mit veszíthetünk alapon, szerencsére Márk kellőképpen kitartó volt, mert csak nehezen adtam be a derekam. Így utólag, biztos örült volna pár induló, ha végül kimaradok ebből a tornából. (nevet)

Hitted volna, hogy ez sül ki a ebből?

Nem hittem volna, de igyekeztem mindenre felkészülni, és Pestre már úgy mentem fel, hogy vittem magammal féléles stoplis cipőt is, ha esetleg úgy hozná a sors, hogy döntőbe kerülök, akkor ne csússzon a pálya. És milyen jó, hogy elvittem magammal, mert a kitámasztások során ez egy óriási előny volt számomra a döntős társammal szemben. Így, ugyan cipőt kellett váltanom a rúgások alatt, próbarúgásra pedig nem volt lehetőségem, ami talán hátrány is volt egyben.

Kikkel találkozhattál a Bozsik Stadionban? A közösségi médiába azóta már láthattuk, többek között a válogatott rekorder kapussal, Király Gáborral is találkoztál, aki egyébként a torna fővédnöke is.

Király Gáborral fél napot tölthettünk el és végig nagyon közvetlen volt velünk, úgy kezelt minket, mintha ezer éve ismernénk egymást.  A Bozsik Arénában a VIP részlegben találkoztam Pisont Istvánnal, Gera Zoltánnal, a ‘86-os mexikói VB kapusával Disztl Péterrel, Mátyus Jánossal és még nagyon sok legendával összefutottam, mindössze pár óra leforgása alatt. Kapkodtam a fejemet, mert sokukat tévéből láttam csak, az ő sikereiknek örültem például kicsiként otthon. Most pedig engem ünnepeltek ők, a példaképek. A fotózásnál alig akartam odaállni melléjük, mire egyszer a Bp. Honvéd egykori klasszisa, Pisont István odaszólt nekem, hogy Márkókám gyere ide, hát téged ünneplünk most!

Játékvezetői berkekben vagyunk ugyan, de a közelgő Sípmester Fesztivál előtt, amit 2023 januárjában Szegeden rendeznek, egy-két tipp még jól is jöhet a Csongrád-Csanád megyei válogatott játékosainak. Mi a titka a jó büntetőrúgásnak?

Nekem több taktikám volt. Habár, teljesen más az én helyzetem, mert itt közel 60 büntetőt kellett rúgnom a döntőig és nem egy mérkőzésen kellett egyszer jól eltalálnom. A taktikám egyébként az volt, hogy mielőtt leteszem a labdát, már eldöntöm, hogy hova fogom rúgni és minél jobban helyezni. Ezt viszont gyorsan megváltoztattam, figyeltem a kapusok mozgását, hogy védenek, mit szeretnek, mit nem. Én a legutolsó pillanatig kivártam, megvártam merre mozdul a hálóőr, és végül az ellenkező irányba lőttem el a labdát. Király Gábor a kapusokat egy idő után már segítette is, mondta nekik, hogy az én lövéseim előtt ne mozduljanak el előre, mert akkor nincs esélyük. Ezzel, hogy a mozgásukat nem tudták előre elindítani, így viszont olyan erővel lőttem, hogy nem értek oda.

Minden bizonnyal nem a véletlen műve, hogy megnyerted ezt a tornát, a foci világához hogyan kapcsolódtál? Mesélj kérlek kicsit a labdarúgó múltadról.

Hét éves koromban kezdtem el focizni Mórahalmon, majd úgy 5 év után igazoltam a Szeol-hoz,ahol játszhattam Nb1-be és NB2-be is, nagyszerű éveket töltöttem el ott. Később a Szeged 2011-ben is megfordultam, sőt az akkor még NB3-as felnőtt csapatukkal is edzhettem párszor. Fociztam egy fél szezont még a SZVSE-ben, majd most télen Mórahalmon fejeztem be a nagypályás pályafutásomat.

A családodban nem idegen a sport világa, sőt az édesapukád (Kiss Balázs – szerk) a megyei labdarúgásban már évek óta jelen van.

Igen, sokszor meg is kapom, hogy te a Kiss Balázs fia vagy, ugye? Én mindig büszkén mondom, hogy igen. Édesapukám apukája is focizott, nem is akármilyen szinteken, a Bp. Honvédban játszott. Sajnos nem ismerhettem már, meghalt, mire megszülettem. A Kispesti csapat pályája mellé van eltemetve, a tizenegyesrúgó döntőt már csak miatta is meg kellett nyernem.

Aki ismeri Kiss Balázst a pályaszéléről az talán tudja, hogy a vehemenciájával nem mindig nyerte meg a játékvetőket a mérkőzésen.  Mit szólt apukád, amikor letetted a játékvezetői vizsgát?

Ezt jól látod, nem szívesen vezetnék mérkőzést az ő csapatainak. (nevet) Amikor letettem a játékvezetői vizsgát, addigra már eldőlt, hogy befejezem a nagypályás labdarúgást, így talán még örült is, hogy közel maradok a futballpályához.

Egy-egy szituációt hogyan beszéltek meg otthon? Azzal, hogy játékvezető lettél, már másképp látsz egyes dolgokat?

Kikéri a véleményemet és sokkal elfogadóbb, mint a pálya mellett egyes kollégákkal. Teljesen más játékvezetői fejjel nézni egy mérkőzést, mint játékos vagy edzői fejjel. Kissé vicces is, hogy ugyanazt a szituációt látjuk, de közben mégis teljesen mást láttunk. 

Már sok-sok játékos áttért a “sötét oldalnak” is nevezett játékvezetésre, neked mik voltak a legmeglepőbb élmények erről a hivatásról, amikor már vezettél mérkőzéseket?

Meglepő talán az volt, hogy mennyire élvezem a játékvezetést és mintha erre születtem volna. Ezt mondjuk a focinál is így éreztem. Sok szép élményt és barátot kaptam már a labdarúgástól. Nagyok az elvárásaim a játékvezetéstől, ugyanakkor nem érzem sötét oldalnak.

Mik a terveid a sípolással a jövőben?

A legfőbb célom az NB-s szint elérése, hisz játékosként is ez volt a célom, hogy felnőtt szinten elérjem a legmagasabb szintet. Ez sajnos nem sikerült, de ha játékvezetőként ezt elérem, akkor nagyon boldog leszek.

Pár villám kérdéssel zárjuk a beszélgetésünket!

Síp vagy zászló?

Egyenlőre síp.

Piros vagy sárga?

Piros, mert nagyobb felelősség odaadni egy piros lapot.

Tizenegyest fújni van rúgni?

Nagyon szeretem befújni is, de ezek után nem mondhatok mást minthogy rúgni.

Szigorú vagy engedékenyebb vagy a pályán?

Próbálok partner lenni a pályán, de egyben szigorú is, így inkább szigorú.

A magyar labdarúgó válogatott továbbjut a 2024-es EB selejtező csoportjából?

A válogatott új fehér mezét szeretném megvenni a nyereményből ,amit a tizenegyesrúgó bajnokság keretében kaptam, így nem mondhatok mást, minthogy továbbjut!  A selejtezős csoportból vagy az NL rájátszásból éri el, azt nem tudom, de HAJRÁ MAGYAROK!

Köszönjük Kiss Márkó az interjút, reméljük a továbbiakban is sportsikerekben gazdag pályafutásod lesz!

K.M.