Bájos, mosolygós és határozott. Ő Hegyi Eszter, a legmagasabban jegyzett Csongrád megyei női játékvezető.

Azt gondolom, ehhez a – napjainkat érintő rendkívüli – helyzethez mindenki másképpen alkalmazkodik. Mesélj egy kicsit, hogyan éled meg ezeket a napokat, heteket a koronavírus „árnyékában”!

Amikor bejelentették a veszélyhelyzetet, a felsőoktatási intézményeket zárták be először, és köteleztek minket távoktatásra. Az első hét előrehozott tavaszi szünet volt a szegedi egyetemen, így nekünk, hallgatóknak nem sok feladatunk volt, jelenleg online óráink vannak, kapunk feladatokat, beadandókat, így saját magunknak kell beosztani az időnket. Ami fontos, hogy kell egy időrend, hogy ne folyjon el a nap.

Mondhatjuk, hogy ennyire céltudatos vagy az életed minden területén?

Muszáj annak lenni, mert a célokat csak akkor tudod elérni, ha konkrét terved van, vagy legalábbis sokkal könnyebb elérni, ha van egy stratégiád.

A mindennapjaidban, az iskolai dolgaidon kívül, hogy éled meg a jelenlegi helyzetet, a kialakult korlátozásokkal?

Én nem korlátozásként fogom fel, ez egy lehetőség, hogy minél többet tudjak itthon tanulni és a családommal lenni, amint elfogadnám azt, hogy ez egy korlátozás, sokkal nehezebb lenne, mert bezártnak érezném magam. Én eddig minden nap kimentem a szabad levegőre, futottam, edzettem, így jól érzem magam. Nyilván a társasági élet, a napi ritmus hiányzik, de kicsit olyan ez, mintha nyári szünet lenne.

Látom, felhívtad több fórumon is a figyelmet civil megmozdulásokra, mely a vírus terjedésének megelőzésében és az egészség megőrzésében segít. Aktív társadalmi életet élsz?

Igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a kínálkozó lehetőségekből, az egyetemnek köszönhetően tagja lettem, és jelenleg is a program szekció vezetője vagyok a Pro Jure – Egyesület a Szegedi Joghallgatókért független diákszervezetnek. Feladatom különböző megmozdulások, programok szervezése, mint például, börtönlátogatás, vagy előadók meghívása olyan jogi témákban – melyek nem feltétlen kerülnek elő az iskolapadban. Emellett több mint egy éve atletizálok, és lassan hat éve játékvezetőként tevékenykedek, mindezek mellett igyekszem az aktuális programokra, problémákra felhívni a környezetem figyelmét és az ezzel kapcsolatos rendezvényeken meg is jelenni.

Már többször előkerült az egyetem és a jog. Hol tartasz jelenleg a jogi tanulmányaidban? Mesélj egy kicsit, milyen az egyetemi élet?

Most tartok a harmadik évben, igyekeztem a tanulmányok mellett egyetemi versenyeken és a Tudományos Diákkör munkáiban részt venni, hogy minél több tudásanyagot elsajátíthassak.

A legelején nehéz volt felvenni a ritmust, kevés konkrét, hatályos joggal foglalkozó tantárgy volt. Mindezek ellenére, nagyon fontos év ez, úgymond alapozó év, segít megérteni a jognak a logikáját, de akkor azért felmerültek bennem kérdések, hogy én biztos ezt szerettem volna-e, de aztán beindult a második év, és rájöttem, hogy a lehető legjobb döntést hoztam.

Igazából én kicsi korom óta tudtam, hogy valami joggal kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni, melyet nagymamám már körülbelül öt éves koromban megtapasztalhatott. Történt ugyanis, hogy valami rosszat csináltam, leszidott, erre nekem az volt a reakcióm, hogy ne merje megtenni, mert nekem jogaim vannak. Mindezt minden előzmény nélkül, úgy, hogy a családban nincs jogász, hát kikerekedtek a szemei, de szerencsére aztán jót nevetett rajta.

A család. Úgy tudom sok időt töltesz édesapáddal, mennyire fontos, milyen szerepet tölt be a család az életedben?

A család mindig is fontos részét töltötte be az életemnek. Édesapukám és édesanyukám is rendkívüli példát mutat nekünk, hogyan legyünk jobbak és jobbak, és hogy bizony lehet sok dolgot egyszerre magas szinten művelni. Édesanyukám is amellett, hogy felnevelt ötünket, öt diplomát szerzett, Szegeden tanít történelmet, irodalmat, mellette könyvtáros és tánctanár. Családi hagyomány a néptánc is, hiszen apáék is ezen keresztül ismerkedtek meg, az összes testvéremmel táncoltunk. Korban közel állunk egymáshoz, de tanulmányainkban elég széles a paletta, van közgazdász, gyógypedagógus, kisebbik húgom orvosnak készül, öcsénk pedig még általános iskolás.

Honnan jött az ötlet, hogy játékvezető legyél? Mi volt a motivációd?

Már lassan hat éve vagyok játékvezető. Az egész úgy indult, hogy itthon kezdtem focizni, majd Angliában – mikor kiköltöztünk apa kutatásai miatt – folytattam a focit. Ott a női labdarúgás jóval erősebb volt, már nyolcévesen női csapatban tudtam játszani, ami bizonyára pozitív megerősítés és élmény volt. Miután visszatértünk, akkor is folytattam a labdarúgást, de tizenhat évesen beláttam, hogy a futball karrieremből maximum hobbi lesz. Édesapám ekkor már több, mint húsz éve aktív szereplője volt a futball- és játékvezető-társadalomnak, így az ő tanácsára és az én ambícióimnak köszönhetően, úgy döntöttem, ha már nem tudok focistaként kiteljesedni, befejezem a karrierem; teljesítettem a játékvezető tanfolyamot, sikeres vizsgát tettem, és azóta tevékenykedem és nagyon szeretem!

Ennyi minden: egyetem, egyesület, család, atlétika, játékvezetés, hogyan összeegyeztethető a magánéleteddel?

Az ember arra tud időt szánni, amire akar, kifogásokat mindig tud kreálni, de apától megtanultam, hogy azzal még, hogy megtaláltuk a tökéletes kifogást, nem lettünk előrébb azzal, amit épp csinálunk, vagy csinálnunk kellene. Szóval kifogások helyett, inkább igyekszem mindenre időt szakítani. Nyilván vannak jobb napok és vannak nehezebb napok, de amíg az ember szívesen csinálja, addig nem tűnik megterhelőnek.  A jobb napokért pedig mindig megéri! A magánéletet is be lehet sűríteni, természetesen erre a másik oldalon is kell egy nyitott, elfogadó és türelmes félnek lennie.

Szereted, ha a családod, párod elkísérnek a mérkőzéseidre, ha látnak játékvezetés közben?

Nem is feltétlen a párom, de a családban van két nagyon lelkes támogatóm, édesapám és az idősebb húgom, ők minden fontosabb debütálásomon kint voltak, néha ki szoktak járni más mérkőzéseimre is. Jól esik tudni, hogy ott vannak, és érezni, hogy szeretnek és támogatnak. Annak mindig különösen örülök, ha apa kijön a meccsemre.

Említetted, hogy édesapád játékvezető volt. Az ő tapasztalatával komoly segítségedre lehet, milyen szinten támogatja ez a játékvezetői karriered?

A segítség akkor tud érkezni, ha Te már letettél valamit az asztalra, ez szerintem nagyon sok élethelyzetben jelenik meg, így derül ki a leghamarabb, hogy ott van-e a helyed vagy sem. Apa abban segít, hogy akármi is van, támogat, átlendít nehezebb időszakokon, olykor plusz motivációt ad, de mindenekelőtt rengeteg gyakorlati tanáccsal lát el, ha ő kijön egy meccsemre, abból én rengeteget tudok tanulni. Amennyiben készült felvétel a mérkőzésemről, azt együtt megnézzük és kielemezzük, tanácsokat ad az egész játékvezetésre vonatkozóan, de a mindennapi edzésterveim összeállításától kezdve a megfelelő étrendig, mindenben tud segíteni és számíthatok rá az élet minden területén. Nem köntörfalaz, őszintén, egyenesen megmondja, amit lát, és mindig a legjobbat akarja nekem.

Van bárki más, akinek sokat köszönhetsz az eddigi karriered során?

Én itt nem szeretnék név szerint említeni senkit, mert hosszú lenne a névsor és senkit se szeretnék kifelejteni. Országos szinten is vannak, akik támogatnak engem, a megyében is úgy érzem, megkaptam a szükséges támogatást és bizalmat az előre haladásomhoz.

Fenn tudod hagyni a pályán, a mérkőzésen történteket?

A játékvezetői karrierem elején nagyon nehéz volt, főleg a gyerek meccseken a szülők viselkedésének a kezelése, azt elfogadni, hogy nem tudsz rajta változtatni. Ott tanultam meg ezt kizárni. Ha egy mérkőzésre igazán koncentrálsz, odafigyelsz, akkor a külső dolgokkal nem tudsz foglalkozni, ha a szurkolókat meg is hallod, gyorsan el is kell felejteni, menni kell tovább. Egyszerűen nem szabad hagyni, hogy a külső vélemények befolyásolják a pályán lévő működésedet.

Meghatározó pillanatok, akár pozitív, akár negatív élmények a pályáról?

Ezt az élményt sose fogom elfelejteni, egy felnőtt férfi mérkőzést vezettem, és a mérkőzés végén az egyik játékos felvett a pályáról egy szál virágot, odalépett hozzám, odaadta a virágot és azt mondta: virágot a virágnak! Annyira meglepett, de nagyon jól esett!

Nyilván a legnagyobb elismerés, mikor odajönnek a végén mindkét csapatból a játékosok és megköszönik, hogy jó volt a mérkőzésvezetés, ezek a visszajelzések azért kellenek. Az országos mérkőzések különösen pozitív élmények, jó hangulatúak. Nyilván kapunk negatív megjegyzéseket is, melyeknek olykor alapja is van, de emberek vagyunk, hibázunk, nyilván abból is tanulunk, le kell vonni a következtetéseket, de tovább kell lépni, és legközelebb még jobban figyelni és még jobbnak lenni. Nincs bennem ezért negatív élmény, helyén tudtam kezelni ezeket a tapasztalatokat, történéseket is.

Miben más egy férfi és egy női mérkőzést vezetni? Hogyan tudsz a férfi mezőnyben női játékvezetőként érvényesülni?

Minden mérkőzés más, ez igaz mind a férfi, mind a női mérkőzésekre. Én minden mérkőzésre ugyanúgy készülök. Ami különbség lehet férfi-női mérkőzés között, hogy a női mérkőzések fizikálisan lassabbak, a férfiak általában technikásabbak, jobban kialakult a technikai vagy akár a taktikai tudás. Amit viszont nagyon jó látni, hogy minél magasabb osztályú női meccsre mész, annál jobban közelít a férfi mérkőzések színvonalához.

Női meccsen nem egyedülálló, hogy te, mint nő ott vagy, férfi meccsen nagyon ritka, hogy mint nő, ne egyedül legyél, így a legelején olyan vagy, mint egy kívülálló, de aztán a mérkőzés előrehaladtával ez megváltozik, és minden csak a futballról szól. Nyilván amikor már többször találkozott egy csapat velem, már nincsenek előítéletek, vagy ha vannak, azok már nem a nememből fakadnak.

Mérkőzés előtti rituálé, van valamilyen babonád?

Van rituálém, de ezt nem fogom elmondani, mert akkor elveszítené a varázsát. A legfontosabb, hogy kipihenten és időben érkezzek a mérkőzésre, étkezésre kell odafigyelni – ne egyen nehezet az ember. Mérkőzés előtti napon már azon legyen a fókusz, hogy másnap meccs, de már egész héten úgy kell készülni, mind testileg, mind lelkileg, hogy hétvégén meccs lesz.

Van valamilyen taktikád, terved, amivel készülsz a mérkőzésre?

Minél magasabb szinten vagy, annál fontosabb, hogy legyen egy fix időterved, hogy mit, mikor csinálsz, onnantól kezdve, hogy a pályára érsz. Mikor egyeztetsz az ellenőrrel? A mérkőzés előtti eligazítást mikor tartod meg? A csapatok is igénylik, hogy tudják mikor igazoltatsz, mikor tudnak kimenni melegíteni, mikor indulunk el a játékoskijáróból?

Meg szoktam nézni a csapatok legutóbbi eredményeit, tabellán lévő helyezésüket, ebből ugyan lehet előre következtetni, de nem ez határozza meg a mérkőzést. A játékvezető a taktikáját a mérkőzés hangulatához és jellegéhez kell, hogy felépítse, a mérkőzés menetét kell kézben tartania, ez rugalmasságot, tudatosságot és jó alkalmazkodókészséget igényel.

Ami fontos még, hogy a mérkőzés nem azzal ér véget, hogy lefújtad azt, fontos, hogy átbeszéljük a kollégákkal a mérkőzést, hogy kapjunk egy visszacsatolást, hisz teljesen máshogy éljük meg a történteket belülről, mint kívülről. Én minden meccsen megkérdezem a kollégáimat, hogy mit gondolnak a mérkőzésről.

Ha már szóba került, mi a véleményed a játékvezetői ellenőrzésekről?

Jók az ellenőrök, jót akarnak, próbálják a játékvezető felé közvetíteni azt, amit az adott mérkőzésen nem tudott tökéletesen teljesíteni. Minden ellenőrzésben van igazság, valami tanulságot mindig le tudsz vonni belőle. Nem szabad teljes mértékben elzárkózni egy ellenőrzéstől, mert nyilván az ellenőr ért hozzá, van szakmai múltja és egyben külső szemlélő is. Látja azt kívülről, amit mi belülről teljesen máshogy élünk meg, ahogy a kollégáktól a mérkőzés után, úgy az ellenőröktől is nagyon fontos ez a fajta külső, szakmai visszacsatolás. A jó ellenőrzésből és a rossz ellenőrzésből is le kell vonni a tanulságot, és tovább kell menni, nem szabad rajta fennakadni. Minden mérkőzés egy új lehetőség a bizonyításra.

Egy jótanács, ha valaki mélyponton érzi magát, nem találja a helyét, vegyen elő egy jó ellenőri jelentést és olvassa el, adni fog neki egy kis lendületet, önbizalmat.

Példakép az életedben, esetleg kedvenc játékvezető?

Édesapámat már említettem, természetesen ő. Nők vannak nemzetközi és magyar szinten is példaképek, kedvencek. Stéphanie Frappart, francia játékvezető, aki vezette a 2019-es UEFA Szuperkupa döntőt (Liverpool – Chelsea rendes játékidő 1:1, hosszabbítás után 2:2, büntetőkkel: 5:4 – a szerk.) és bebizonyította, hogy nők is tudnak ilyen magas szintű mérkőzéseket jól levezetni, ami egy óriási lépés a női játékvezetésnek. Bibiana Steinhaus Németországban a Bundesligában vezet mérkőzéseket, ő volt az első nő, aki a német élvonalban mérkőzést vezetett (2017. szeptember 10. Hertha BSC – SV Werder Bremen 1:1 – a szerk.), ő is az egyik úttörője a nemzetközi női játékvezetésnek.

Hazánkból is említhetnék néhány példaképet, a 2019-es franciaországi női labdarugó-világbajnokságon működő Kulcsár Katalint és Török Katicát, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. 

Mit tanácsolsz az újonc kollégáknak, mit mondanál nekik útravalóul?

Soha ne adják fel, találják meg a játékvezetés szépségeit, legyenek kitartóak, és merjenek kérdezni, mert a válaszokból sokat tanulhatnak. Egy, kettő vagy több rossz meccs nem jelenti azt, hogy nem lehet valakiből jó játékvezető, az azt jelenti, hogy lehet még mit tanulni. A legjobbaknak is vannak gyengébb mérkőzései, rosszabb napjai. Mindannyian emberek vagyunk!

A lányoknak, nőknek pedig üzenem, hogy ne féljenek kipróbálni magukat, van helye a női játékvezetésnek!

Köszönöm szépen az időt, az energiát, amit ennek az interjúnak szenteltél! További nagyon sok sikert kívánok a játékvezetői karrieredben és az életed minden területén!

Facebook megosztás: