Csongrád-Csanád megye újabb sikerrel gazdagodott az NB3-ban. A Ceglédi VSE – Balassagyarmati VSE mérkőzésen újabb játékvezető asszisztensünk mutatkozhatott be. Ennek élményéről, meccs előtti izgalmakról számol be nekünk Halász József.

Szia Józsi! Ha nem tévedek, akkor lehetőséged volt egyik hétvégén bemutatkozni NB3-ban. Tudnál egy kicsit mesélni róla?

Szia! Természetesen! Október 4-én a Ceglédi VSE – Balassagyarmati VSE NB3-as mérkőzésen debütáltam asszisztensként, szerencsére két általam jól ismert és tehetséges Csongrád-Csanád megyei kollégával működhettem közre: Dobai János mentorommal és Bereczki Bencével. Ezúton is hálás köszönet nekik és a Vezetőségnek, hogy ez mind létrejöhetett.

Hogy érezted magad?

Köszönöm jól, bár elég rosszul aludtam a mérkőzést megelőző éjszaka, ezáltal némi fáradtság jelei voltak láthatóak rajtam, viszont ahogy megérkeztünk a helyszínre, onnantól kezdve 100%-osan a mérkőzésre összpontosítottam, de szerencsére ez az izgalom pozitívan hatott a teljesítményemre. Hozzátartozik a mérkőzéshez, hogy itt már kommunikációs szett is rendelkezésünkre áll, és ez rendkívül megkönnyíti a dolgunkat a döntéseink meghozatalában.

Volt ellenőr? Ha igen, mi volt a benyomása rólad?

Igen volt, NB3-tól felfelé minden mérkőzésen van országos ellenőr. Hál’ istennek jól sikerült a mérkőzés, és úgy látta, hogy nem érdemtelen az országos küldésem, és biztatott a jövőt illetően.

Te is, mint sokan mások játékosként kezdted a pályafutásod, majd játékvezetőként folytattad. Tudnál mesélni nekünk arról, hogy hogyan is lettél játékvezető?

1999-ben alakult szülővárosomban Makón a Marosmenti UFC, és már az első foglalkozástól kezdve részt vettem az edzéseken. Végig jártam az utánpótlás minden korosztályát, belső védőként szerepeltem többnyire, és rengeteg szép eredménnyel és élménnyel gazdagodtam az utánpótlás pályafutásom során. Majd 2 évet töltöttem a felnőtt labdarúgásban a Makó FC játékosaként, nagyjából 9 évvel ezelőtt debütáltam ott is az NB3-as bajnokságban, de időben beláttam, hogy nem lesz belőlem profi labdarúgó, így egy korábbi utánpótlás edzőm, Majó Ádám, és bátyám felkérésére együtt vágtunk neki a játékvezetői tanfolyamnak. Úgy indulhatott el 2013-ban Makón a képzés, ha legalább 10 fő jelentkezik, és ha emlékeim nem csalnak, akkor én lehettem a 10. Jelentkező. Nem szerettem volna elszakadni a labdarúgás közegétől, így adtam egy esélyt a játékvezetésnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egykor majd a ,,sötét oldalt” fogom erősíteni, mert labdarúgóként a reklamálós, vehemens játékosok közé tartoztam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy letettem a vizsgát. Elejében nagyon nehéz volt átállni, hogy immáron nem játékosként, hanem játékvezetőként veszek részt a mérkőzéseken, és akkoriban nem igazán voltak az újonc játékvezetőknek mentoraik, de ezúton is hálás vagyok a játékvezetésben tett önzetlen segítségéért Kasza Laci kollégának, akit egyben viccesen a ,,mostoha apámnak” hívok. A bátyámnak Halász Lacinak is sokat köszönhetek, hisz pályafutásunk nagy részében együtt működtünk. Természetesen voltak mélypontjaim is a karrierem során, viszont a magyar labdarúgás körében igen népszerű mondás lebegett a szemem előtt: ,,Küzdeni Mindig, Feladni Soha!”

Van különbség a Megye I. és az NB3 között? Ha igen, miben nyilvánul meg?

Természetesen van, hiszen a Megye I. amatőr, míg az NB3 félprofi liga. A játékosok és edzők hozzáállása a játékvezetőkhöz, a játékosok technikai és taktikai felkészültsége, a mérkőzés színvonala, körülmények, a fogadtatás, talán itt van a legnagyobb különbség a két osztály között. Szokták mondani, hogy minél magasabb osztályban vezetsz, annál könnyebb, viszont ezt meg tudom cáfolni. Sokkal dinamikusabbak a mérkőzések, ezáltal több szituációt kell elbírálni.

Ahogy mondtad, impulzív játékos voltál. Ez a mai napig is ugyanígy van? Így, hogy a másik oldalt is megismerted mi a meglátásod?

A játékvezetés megtanított arra, hogy a legjobb döntéseket úgy tudom meghozni, ha tiszta fejjel gondolkodok. Tudom milyen mindkét oldalon állni, nehéz kibírni reklamálás nélkül, de a játékosok is megértsék: mi egymásért vagyunk a pályán és nem egymás ellen!

Sokáig játékvezetőként működtél, mégis asszisztensként működsz már a megyében, és így is debütáltál az országosban. Miért pont ezt a pozíciót választottad?

Igen, úgy éreztem, játékvezetőként nincs reális esélyem az országos keretbe jutni. Rendkívül kritikus vagyok magammal szemben. Nem volt meg bennem a kellő csibészség, határozottság, amit magasabb osztályban egy játékvezetőtől elvárnak. Személyiségemből adódóan sokkal jobban tudom kamatoztatni a tudásomat asszisztensként. A partvonal mellett egy-egy kritikus helyzetben sokszor jól jön a nyugodt, higgadt típusom.

2021-ben Csongrád-Csanád megye rendezi a XVI. Sípmester Fesztivált. Játékosként biztos készültök a rendezvényre. Milyen célt tűztetek ki a csapattal?

Nagyon bízunk benne, hogy a vírus nem fog közbe szólni és megrendezésre kerül a torna. A srácok nevében is beszélve, motiváltan és kellően felkészülve havi összetartásokkal, később heti egy edzésekkel fogunk nekivágni a tornának. Személy szerint a legjobb 8-at tűztem ki célul, de rendezőként minél jobb eredményt szeretnénk elérni.