A magyar futballban nem ritka, hogy a játékvezető édesapát a szakmában követi a fia, ám Vereska Mátyás (44) és Vereska Hunor (15) esete azért különleges, mert utóbbi nagyon fiatalon kóstolt bele a cseppet sem álomvilágba – persze ettől még lehet álomkarrier a vége.

– Szükséges a jó játékvezetéshez a futballistamúlt? 
Vereska Mátyás: A hivatalos válasz az, hogy nem, a személyes véleményem viszont az, hogy mindenképpen. Aki már átélt belülről egy szituációt, sokkal jobban el tudja dönteni bíróként, mi történt, mi a valóság és mi a színészkedés. Nem biztos, hogy az első reakciót, egy labdaelrúgást, hangos szót azonnal büntetni kell, és aki futballozott, ezt jobban átérzi. 

Gumilabda, homokozó 

– Hogyan alakult ki, hogy labdarúgók lesznek? 
Mátyás: Óvodáskoromban nem volt más lehetőségünk, mint futballal eltölteni az időt. Gumilabda mindig volt, kimentünk az árokpartra Békéscsabán, és rúgtuk. Ugyanez volt az általános iskolás években is. Az ifiben jobbhátvéd voltam, aztán söprögető, de játszottam csatárt is. 1996-ban megsérült a bokám, műteni kellett, de a kapuba be mertem állni. A felnőtt megyei II. osztályú bajnokságban a Doboz színeiben mutatkoztam be, majd Szegedre sodort az élet a tanulás miatt, és a kollégium csapatának kapusa lettem, védtem még az áldott emlékű Ady téren is. Volt olyan délután, amikor három meccsen játszottam egymás után: tudok-e maradni? – kérdezték, én meg mondtam, hogy persze. Régi szép idők… Aztán jött a Károlyi DSE, ahol már nagypályán is beálltam a gólvonal elé, majd az Altax 1985 kapujában ragadtam. 
Vereska Hunor: Nyilván apa révén választottam én is ezt a sportot. Négyévesen kezdtem el a játékot, amikor apa beíratott az ovifocira, majd jött a Tisza Volán és Csacsa néni, később a SZEOL, immár tíz éve a klub tagja vagyok. Az elején unalmasnak találtam a játékot, volt olyan, amikor a meccs közben leültem homokozni, mert senki sem passzolt nekem. Akkor ráhagytam, de visszatértem. 

– És a játékvezetés honnan jött? 
Mátyás: 2000-ben vizsgáztam le: a saját meccseimen gyakran felment bennem a pumpa a bíráskodás láttán, és azt mondtam, nem igaz, hogy ezt csak ilyen rosszul lehet csinálni, majd én megmutatom, lehet ezt jobban is. 
Hunor: Egyértelmű: édesapám révén. 2021-ben vizsgáztam le Békéscsabán tavaly nyáron, és alapvetően érdekelt is a dolog, mert volt véleményem, de így hitelesebb vagyok, ha játékosként valamit nem értek a bírói döntéseknél. 

Meg kell változni 

– Miért jó bírónak lenni? 
Mátyás: Alapvetően szeretem megmondani, mi és hogyan legyen, a játékvezetésben pedig ki lehet élni magunkat. Nem szabad túljátszani a szerepet, de lehet érvényesíteni az akaratomat. A másik érvre csak utólag jöttem rá: nagyon jó személyiségformáló hatása van. Visszahúzódó, csendes gyerek voltam, de ezzel nem lehet megélni a játéktér közepén. Meg kell változni, fel kell szedni egy kis kommunikációt, érdekérvényesítést, fineszt, és meg kell szólalni. Az életben a konfliktuskezelésemben sokat segített a játékvezetői pálya. 
Hunor: Emlékszem az első felnőttmeccsemre, amikor megkérdezték tőlem: mit keresek itt? Bemutatkoztam, hogy én leszek majd a meccs bírója, és ekkor azért kitágultak a szemek – teljesen érthetően. A tapasztalataim eddig jók, de annyit azért érzek, hogy nem igazán vesznek komolyan: na, nehogy már egy 15 éves gyerek megmondja, szabálytalan vagyok vagy sem. Van az a pont, amikor már kezd érdekelni ez a hozzáállás, és az első meccsemet is az vitte el, hogy egy idő után már nem a játékkal, hanem csak velem foglalkoztak. Ott elvették a kedvem, akkor nem is tudtam már koncentrálni. 

– Ki a jó játékvezető? 
Mátyás: Sok összetevője van. A jó játékvezető képes beismerni, ha hibázott, és nem védi a hülyeségét mindenáron, mert azzal csak nevetségessé válik. Tudni kell azt mondani néha, hogy „bocs, spori, lehet, hogy most neked volt igazad”. A nagyok is megteszik. A tökéletes szabályismeret a megyei IV. osztályban is fontos. Fizikálisan is ott kell lenni, de ezt alacsonyabb osztályban rutinnal néha lehet pótolni. A konfliktuskezelés, a stresszhelyzettűrés szintén alap, ha ez nincs meg, gyorsan abbahagyhatja a bíró. A legfontosabb pedig a következetesség: minden meccs más, de amit az adott mérkőzésen az egyik oldalon lefújsz, azt a másikon is le kell. Ezt hosszú távon elfogadják a játékosok. Aki esetleg labdarúgóként szeretné kipróbálni a másik, bírói oldalt is, annak javaslom, kezdje el szeptemberben a játékvezetői tanfolyamot. Mint toborzó személy tudok segíteni. 
Hunor: Az a jó játékvezető, akinek megfelelő a személyisége. Hogy ez mit jelent? Ha keményebb a hangnem, azt is tudni kell kezelni. Beszélni kell a labdarúgókkal. A játékvezetést nem lehet pénzért csinálni, ahhoz akarat, szenvedély kell. 

– Fontos az önkritika? 
Mátyás: Én mindig végiggondolom a meccs eseményeit. Akadt, amikor egy meccs után több éjszakán át felébredtem. 

Bírói sztorik 

– A városi legendák sok és szép bírói sztoriról szólnak… 
Mátyás: Régebben akadt olyan meccs, amikor a kollégák rászánták a szombatot a meccsre, így nem siettünk, és későn értünk haza, mert megálltunk 6-7-8 helyen. Aztán akadt olyan hely, ahonnan csak 12 kilépő után tudtunk távozni. Volt félbeszakadt meccsem is egy kiesési rangadón Békés megyében: hét perccel a vége előtt döntetlennél befújtam egy büntetőt a hazaiaknak, és ott elszabadult a pokol. Többek között meglöktek, le is fújtam a meccset. Illetve egy ifimeccsen négy játékost állítottam ki az egyik csapatból, majd a régi rendszerben az ezt követő felnőttmeccsen partjelző voltam. A korábban kiállított négy fiatalember odatelepedett mögém, és amit ott kaptam, azt nem kívánom sem magamnak, sem Hunor édesanyjának. Ha mindkét csapat elégedett a meccs végén, akkor olyan nagyot nem hibázhattál. 

Otthon, egyedül

Akad olyan hétvége, amikor szombat és vasárnap is oda van a Vereska család két férfi tagja, ilyenkor bizony kiürül az otthon. 
„Tanulságos volt Hunor legelső felnőttmeccse, hiszen annyit bántották, hogy az első félidő után ott is hagytam a helyszínt. Azóta nem is járok a fiam felnőttmeccseire. Érdekes, hogy a mérete miatt nem tudják még elfogadni Hunort. A futballszabályok területén már én is jól állok, a két fiú mellett kitanultam sok mindent. Ami pedig a hétvégéket illeti, nem jó érzés, sőt még egy kicsit furcsa, amikor egyedül maradok otthon, hiszen a gyereknyüzsgés, a zsivaj hozzátartozott a mindennapokhoz. Ilyenkor azt mondják, hogy mint nő jöhet az „énidőm”, de ezt azért még meg kell szokni „– nyilatkozta az édesanya, Bagi Brigitta. 

A cikket a délmagyar.hu engedélyével publikáltuk. Forrás: https://www.delmagyar.hu/vezeto-hirek/2022/06/lehet-a-biraskodast-jol-is-csinalni