Az elmúlt fél év során több sporttársunk is mérföldkőhöz érkezett játékvezetői pályafutásában.
A Csongrád-Csanád megyei Játékvezetői Bizottság életében az elmúlt fél év során több jeles esemény is történt, a megyei játékvezetőink közül hárman is debütálni tudtak az NB3-ban, amiről már korábban beszámoltunk, viszont van, aki már jóval korábban rálepett erre az útra, aminek a csúcsa az NB1-es kerettagság. Bereczki Bence és Minda Gábor már 50-szer tudott az NB3-ban közreműködni, Borbás Bottyán Aurél pedig a 100. meccsét is levezette már ebben az osztályban!
Az érintetteket kérdeztük meg, milyen volt a jubiláns meccsen közreműködni, hogyan tudtak feljutni az országos bajnokságba, és hogy mit adott számukra ez az osztály.
Az első interjúalanyunk Borbás Bottyán Aurél, „Bobó” – ahogy szokták becézni – 28 éves kora ellenére már 5 éve működik az NB3-ban. Egészen hamar, 15 évesen végezte el a játékvezetői tanfolyamot.
Amikor Te is a játékvezetők sorába álltál, gondoltad volna, hogy megéred a 100. meccsedet is az NB3-ban?
2009 – ben, 15 évesen döntöttem, hogy felhagyok a futball karrierrel, és átállok a síp másik oldalára. Kijelenthetem, hogy mai napig sem bántam meg ezt a nagyon fiatalon meghozott döntést, a futballpályán is a másodpercek töredéke alatt kell nagy volumenű döntéseket jól meghozni. Lépésről lépésre haladtam a ranglétrán, jöttek a jobbnál jobb mérkőzések. Számokban nem gondolkoztam az elején, mindig a következő meccsre koncentráltam.
Milyen volt a 100. NB – as meccs?
Szekszárd-Paks II. mérkőzés. A Szekszárdnak élet-halál harc volt a bentmaradásért, küzdős mérkőzés volt, és a nagy meleg megnehezítette a dolgunkat. Csapatként nagyon jól funkcionáltunk, és a mérkőzés végén kiegyenlített a Paks csapata.
Számon tartod-e ezeket a jubiláns számokat, vagy inkább semlegesek számodra, és csak a feladatoddal foglalkozol?
Igazából 92-93 felett kezdtem el számolgatni a mérkőzéseket, Bereczki Bence „állandó” asszisztensem hívta fel a figyelmemet erre, és utána egyesével haladtunk. A legfontosabb mindig a következő mérkőzés, amit meg kell oldani.
Anno, hogyan sikerült feljutnod az országos bajnokságba, mennyit kellett érte áldoznod?
A legnagyobb élményem, amikor 2016 nyarán Puhl Sándor (volt alelnökünk) Vecsésen bejelentette, hogy NB3-as kerettag lettem. Azt fontos tudni, hogy a tábor zárásaként szokták bejelenteni, hogy kik a felkerülők, és előtte mindig van egy hosszú PPT, amin leginkább érdekességek/vicces videók vannak feltüntetve a labdarúgással kapcsolatosan. 2012-ben vezettem megyei kerettagként 8 NB3-as mérkőzést, majd ezt követően én is „áldozatává” váltam a csoportok/csapatok felezésének. Utána minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél hamarabb visszakerüljek a honi 3. ligába.
Érdekesség:
(Talán vannak, akik legyintenek erre, de mielőtt az ember konstatálja azt, hogy valaki ennyi meccset megért ebben az osztályban, érdemes pár előzményt ismerni. Amikor az NB3-at leválasztották a megyei szövetségektől és átkerült a Magyar Ladarúgó Szövetség igazgatása alá, nemcsak sok klub esett ennek áldozatául, hanem rengeteg játékvezető is. Sok volt NB3-ban működő JV került vissza a megyei osztályba. A későbbiekben pedig sokkal nehezebb is volt visszakerülni ebbe az osztályba, illetve ott maradni is.)
Nincs két ugyanolyan mérkőzés, szokták mondani a játékvezetői berkekben. Ezek szerint te már 100 különböző mérkőzést is megéltél már?
Hibátlanul levezetett mérkőzés nincs. Vannak jól, illetve kevésbé jól sikerült mérkőzések. A legfontosabb dolog, hogy a jó dolgokat tovább fejlesszük, míg a fejlesztendő dolgokat pedig minél hamarabb és hatékonyabban javítsuk ki.
Cél az NB2?
Természetes, ezért dolgozunk minden nap, hogy a 100. után tudjak elsőt is ünnepelni, de a legfontosabb, hogy minden mérkőzésen a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam.
A másik jubiláns Minda Gábor játékvezető asszisztens. Ő már valamivel hamarabb, 2005-ben végezte el a játékvezetői tanfolyamot.
Akkoriban milyen céljaid voltak, és mennyire volt reális számodra az, hogy majd egyszer az NB3-ban 50 meccsen is közreműködsz?
Dr. Hegyi Péter tartotta nekünk a játékvezető tanfolyamot, aki akkor NB1-es játékvezető asszisztens volt és FIFA kerettag, így láttuk magunk előtt hova lehet eljutni, de reálisan nézve szerettem volna az általam elérhető legmagasabb szintre/osztályba kerülni. Reméltem, hogy hamarabb elérem ezt a számot, de inkább legyen később, mint soha!
Milyen volt a mérkőzés?
Szekszárdi UFC – Paksi FC II., megyei rangadó volt. Mindkét csapat 3 a pontot akarta megszerezni, egy küzdős, harcos mérkőzés volt, sokáig a hazai csapat vezetett, de végén döntetlenre tudta menteni a Paksi FC II. csapata.
Hogyan emlékszel vissza a feljutásodra? Mennyire volt nehéz?
Amikor megkaptam az NB3-as táborba a meghívót, egy családi nyaralást kellett lemondanom, amit utána párszor megkaptam otthon még. A táborban jó eredményeket értem el mind a fizikai, mind az elméleti teszten, ezért a tábor végén az NB3-ba frissen felkerültek névsorában volt az én nevem is.
Mit adott számodra az NB3?
Egy teljesen más miliő az országos keret, mint ami a megyében van. Magasak az elvárások, profiként kell hozzáállni, ha az ember keretben akar maradni. Csapatok, csapatvezetők teljesen máshogy állnak a bajnoksághoz, mint megyei bajnokságokban. Az edzőtáborokban korábbi és jelenlegi FIFA kerettagú játékvezetők tartottak előadásokat és foglalkozásokat.
Mik a jövőbeni céljaid?
Minél tovább a lehető legmagasabb osztályban a legjobban teljesíteni.
Végül, de nem utolsó sorban Bereczki Bence nevét kell megemlítenünk, aki szintén 50 mérkőzést tud a z NB3-ban a háta, avagy a zászló mögött.
Mikor végezted el a Játékvezetői tanfolyamot?
2013 tavaszán, 17 évesen vizsgáztam. Életem legjobb döntésének tartom, rengeteg dolgot kaptam a játékvezetéstől.
Amikor te is a játékvezetők sorába álltál, gondoltad volna, hogy megéred a 50. meccsedet is az NB3-
ban?
Természetesen igen. Amikor levizsgáztam, tele voltam reményekkel, célokkal, ambíciókkal, és ez a mai napig sem változott.
Milyen volt a 50. NB3-as meccs?
Tiszafüred – Békéscsaba II mérkőzés volt, szerencsére 2 megyei kollegával működtem együtt. A meccs különlegességét az adta, hogy Tiszafüreden pont ekkor adták át a felújított létesítményt, és ez volt rajta a nyitómeccs. Fordulatos csatában a Békéscsaba kerekedett felül 4-2-es végeredménnyel.
Számon tartod-e ezeket a jubiláns számokat, vagy inkább semlegesek számodra, és csak a
feladatoddal foglalkozol?
Nagy jelentőségét nem tulajdonítok ezeknek a számoknak, ugyanúgy a maximumot kell nyújtani az 50. meccsen is és az 51-en is.
Anno, hogyan sikerült feljutnod az országos bajnokságba, mennyit kellett érte áldoznod?
Rengeteg munkával és áldozattal járt szintet lépni. 2018 őszén sikeres felvételi után bekerültem az alapakadémiára, és ott az összevonásokon és a mérkőzéseken igyekeztem a legjobb tudásomat hozni. Majd meghívást nyertem a nyári NB3-as edzőtáborba. Vecsésen és a táborzáráson ott volt a nevem a kivetítőn a felkerülők között.
Mik a tapasztalataid az NB3-ról?
Játékban is és felfogásban is nagy különbség van a megye 1-hez képest. Ezzel természetesen az elvárások is nagyobbak – ránk nézve is.
Mi a következő cél?
A következő célom az, hogy jó teljesítményt nyújtsak az ezt követő mérkőzéseimen, és akkor elérhetem a hosszú távú céljaimat is.
Legemlékezetesebb mérkőzés?
Az Újpest II – Debrecen II mérkőzésre kaptam küldést két megyebeli kollegámmal együtt. Mivel válogatott szünet volt akkor az NB1-ben, ezért reménykedtünk abban, hogy a Szusza Ferenc Stadionban lesz lejátszva a derbi, és a kívánságunk valóra vált. Nagy öröm volt és megtiszteltetésnek vettük, hogy egy ilyen rangos stadionban működhetünk és az NB1-es, profi kollegák öltözőjében készülődhetünk mi is a meccsre. Ez nekem egy újabb lökést, újabb motivációt adott arra, hogy elérjem a céljaimat, magasabb osztályban működhessek és ilyen létesítményekben lépjek pályára.
Van még egy vicces történet, amit szeretnék megosztani:
Apukámmal megbeszéltük, hogy kimegyünk a SZEOL pályára péntek este, mivel sok idő elteltével ismét villanyfényes mérkőzést rendeztek. Hűvös, őszi időjárás volt, ezért a kabátom alá még felvettem a sárga játékvezetős melegítőmet, hogy biztosan ne fázzak meg. Pár perc késéssel érkeztünk meg, de még a csapatok melegítettek a pályán, tehát nem maradtunk le semmiről. Teltek a percek, de a kollegák még mindig sehol. Egyszer csak az ellenőr úr megjelenik a lelátó előtt, meglát engem és felcsillan a szeme. Mondja nekem, hogy a 3 játékvezetőből csak egy van itt és be kéne állnom neki segíteni. Így adódott meg, hogy a sárga melegítőben, feszülős fekete farmerben és utcai cipőben asszisztáltam le egy megye 3-as mérkőzést.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottátok velünk a gondolataitokat. Még egyszer gratulálunk nektek és további jó működést kívánunk!
