Aczél Tibor még csak 3 éve játékvezető, de nem régiben a megye legmagasabb osztályában is bemutatkozott. A családjában nem idegen ez a hivatás, ugyanis apukája a legmagasabb osztályokban is dirigált anno. A sérülésekkel tarkított pályafutása Tibinek eddig töretlen, ő is szeretne apukája nyomdokaiba lépni. Interjú Aczél Tiborral.

Mivel foglalkozol, amikor nem vagy a pályán? 

Egyéni vállalkozóként könyvelőként dolgozom az édesanyámmal karöltve. 

Sajnos, nem lehet nem kitérni rá, de ez az év mindenki számára példanélküli volt, legyen szó játékvezetésről ( továbbiakban -JV-) vagy akár az élet többi részéről… Téged hogyan érintett a kialakult helyzet?

Azt kell mondjam, hogy a magánéletemben, illetve a munkámban sem forgatta át lényegesen a dolgokat. Annyiban viszont más volt, hogy sokkal több feladatunk volt ezen időszak alatt a munkában. Ami a játékvezetést illeti, az pedig egyértelműen hiányzott, nagyon megviselt, hogy nem lehetett meccsre járni.

Hány éve tetted le a JV vizsgádat?  Volt olyan személy, aki felhívta a figyelmed a tanfolyamra? 

2017-ben tettem le a JV vizsgát. Édesanyám már 16 éves korom óta mondogatta nekem, hogy apukámat követve, nekem is lekéne tennem a vizsgát és ki kiellene próbálni magamat ezen a téren. Így utólag, kicsit bánom is, hogy nem hallgattam rá. Valahogy a sors mindig úgy hozta, hogy nem mentem el a tanfolyamra. De végül egyik barátommal vágtunk neki. Szerencsére mind a kettőnknek sikerült is a vizsgája. Habár, ő azóta felhagyott a játékvezetéssel. 

Ugyebár apukád is játékot vezetett, sőt, országos szinteket is megjárt. De mielőtt folytattam volna a mondandómat, Tibi egy 2000 nyarán íródott cikket ajánlott a figyelmembe.

  ”Döbbenetes hir érkezett a minap: meghalt Aczél Tibor… Még fiatalember volt, alig múlt ötven.”

 Ezzel a felütéssel kezdődik a hír, amiben a szerző (aki egyébként id. Kormányos Gábor volt) kifejti, hogy Tibor édesapja mintegy 600 NB1-es, NB2-es, NB1/B-s osztályú meccsen működött közre, melyből 250-en játékot is vezetett. De az is kiderült, hogy a mai MLSZ Játékvezetői Bizottságának a felállításában, majd működtetésében is oroszlánrészt vállalt. Sőt, a szervezet számvevői bizottságának is az elnöke volt.

A cikk elolvasása után érdekelt, hogy valóban csak az anyukája miatt tette le a JV-i vizsgát, vagy az apukája nyomdokaiba szeretett volna lépni.

Valójában az ő szerepe is közrejátszott, hogy letegyem a JV vizsgát. Édesapám NB1/B és NB2 es játékvezető volt és egy jó pár NB1 es mérkőzésen is közreműködött. Én személy szerint ezekről tudok. 

Gyerekként mesélt neked az élményeiről?

Sajnos, mire megszülettem, ő már ráhagyta az aktív játékvezetést. Azután már nem mesélt annyit a JV-i élményeiről, bár gondolom azért, mert még kicsi voltam.  Ellenben, édesanyám sokat mesélt. Manapság már furcsának tűnhet, de anya rengeteg meccsre elkísérte édesapámat, akár Nyíregyházára vagy Debrecenbe is.

Most viszont már te is tudsz mesélni az élményeidről, milyenek voltak az első benyomásaid a játékvezetésről anno, mennyire voltak nehezek, avagy sem a kezdetek? 

Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás. Ami azt illeti, 6-7 éves korom óta focizok, így éles váltás volt a másik oldalra áttérni, majd átszellemülni rá. Szerintem, nekem ez jelentette a legnagyobb nehézséget. Azt gondolom, hogy egy idő után viszont ezt is meglehet szokni. Annyira sok mérkőzés nem is kell, és az ember azon kapja magát, hogy már élvezi is a meccset játékvezetőként. Most már kifejezetten szeretem, ha kicsit nehezebb mérkőzéseket is le kell vezetnem. Úgy érzem, azok jelentik számomra a kihívást

Dinamikusan fejlődő, fiatal játékvezetőként nem régiben már az első megye1-es meccsedet is levezetted ( SZVSE-Vásárhely), milyen volt? 

Egy óriási élmény volt számomra. Két megbízható asszisztenssel mellettem, (Gargya Balázs,Szalai Szabolcs István), nem is annyira izgultam, mint vártam. A kis drukk pedig elmúlt, amikor belefújtam a kezdősípba. Igazából amire számítottam azt kaptam a megye1-es vezetéstől. Gyorsabb volt a játék, mint a többi osztályban, sokkal jobban lehetett alkalmazni az előnyszabályt. Szerencsére a játékosok és az edzők is elfogadtak az egész mérkőzés alatt. Úgy érzem, nagyon jól sikerült a mérkőzés. Összességében hálás vagyok, hogy a vezetőségtől megkaptam a lehetőséget és a megye legmagasabb osztályában bemutatkozhattam. Ezen kívül, szeretném még itt is külön megköszönni Gargya Balázsnak, aki a debütálásomon az egyik asszisztensem volt, – illetve a mentorom is-, hogy idáig a pályafutásom alatt mindenben segített nekem.

Hosszú út vezetett idáig, amiben egy sérülés is benne volt, hogyan sikerült abból felépülnöd és újra motivációt nyerned? 

Sajnálatos módon, amikor elkezdtem a játékvezetést több, kisebb és egy nagyobb sérülés is hátráltatott. Szerencsére én olyan embernek tartom magamat, aki mindig próbálja a dolgok jó oldalát megfogni, így mindig előre tekintettem és a céljaimat szemelőt tartva nem kopott a motivációm. Úgy fogalmaznék, hogy minden sérülésből így tértem vissza: „végre újra mehetek meccsre”

Már egy ideje Talent-JV is vagy. Ez mit jelent a gyakorlatban? Hogy tudtál bekerülni oda?

Szerencsére egy ideje már a Talent csoport tagja vagyok. Ez egy külön csoport, ahol plusz képzéseket kapunk. A gyakorlati edzések mellett elméleti képzés is folyik. Már a bekerülés sem a legkönnyebb feladat, mivel első sorban az úgynevezett Talent-tesztet kell lefutni, amiről tudni kell, hogy a legrövidebb pihenőt és futást rejti magában. Ezen kívül fél évente a szabályismeretből kell legalább 88%-os tesztet írni.  A bekerülésnél még talán nehezebb a bentmaradás a csoportban. Heti két tesztet kell kitölteni és egy videós tesztet is. Ezek kötelezők. A normál időkben nekünk heti két edzésünk volt, ezzel segítve a fizikai felkészültségünket. Továbbá, még vannak talent napok is, ahol videókat elemzünk és egymásnak adunk elő. Ezek a plusz feladatok mellé viszont egy olyan képzést kapunk, ami miatt egyértelműen megéri a csoportba tartozni.

A folyamatos mérkőzés vezetések, asszisztálások, utazások és a rengeteg élményen túl a játékvezetés személyiségileg is formálja az embert. Mit gondolsz, miben sikerült ez a pár év alatt a legtöbbet fejlődnöd?

A játékvezetés egyértelműen formálja a személyiséget. Észrevettem, hogy határozottabb vagyok a mindennapi életben is. Sokkal jobban megtanultam a testbeszédemet irányítani és a kommunikációban is rengeteget fejlődtem, amit a magán életben is tudok kamatoztatni.

Apukád sikereit érintettük a beszélgetésünk elején, idővel te is olyan magasságokba kívánsz jutni?

Majd minden játékvezetőnek az a célja, hogy minél magasabb szintre jusson. Csodás érzés lenne, ha olyan magasságokba el tudnék jutni, mint édesapám.  Habár ez azért nagyon sok tényezőtől függ, bízok benne, hogy van esélyem és lehetek olyan jó játékvezető amilyen ő volt.

Januárban, ha a helyzet úgy hozza, akkor elindul a játékvezetői tanfolyam, amire már lehet jelentkezni. Kinek ajánlanád ezt a hivatást? 

Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a labdarúgást. Úgy gondolom, hogy a személyiség fejlődésben is tud segíteni az embereknek. Emellett, az ember önbizalma és magabiztossága is megnő, nem beszélve arról, hogy irányítani is megtanul. Ezek a tulajdonságok -véleményem szerint- elengedhetetlenek a hétköznapokban is. 

A legvégére pár rövid kérdés, csak őszintén! 

Síp vagy zászló?

Síp

Piros vagy sárga? 

Is-is, ami jár! (nevet)

Kedvenc játékvezető? 

Pierluigi Collina

És miért? 

Az arcszerkezete miatt, illetve azért, mert mindig hihetetlen magabiztossággot sugárzott.

Kedvenc csapat?

Barcelona

Kedvenc játékos?

Ronaldinho

Bejgli vagy mézeskalács? 

Bejgli (diós)

Adni vagy kapni?

Adni 

Tibi, nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál, vigyázz magadra és kellemes ünnepeket kívánunk neked! 

Légy te is olyan, mint Tibi és tedd le a játékvezetői vizsgát!