A következő interjúalanyunk, Fülöp Zoltán, a megye korábbi NB III-as játékvezetője, aki megfordult az első osztályban is, jelenleg ellenőrként működik, nem mellesleg ő a Csongrád-Csanád Megyei Játékvezető Válogatott vezetőedzője.

A járványügyi helyzetre való tekintettel nem volt kérdés, hogy ez a beszélgetés nem személyesen zajlik majd le köztünk, így egyeztettünk egy időpontot, és telefonon faggattam Zolit. Az M7-es autópályán, Zalába tartva, munka közben sikerült „mikrofonvégre” kapni.

Szia, Zoli! Mostanra beszéltük meg az interjút, feltételezem, jókor hívlak. Ha jól tudom, éppen dolgozol, vezetsz. Mivel foglalkozol pontosan?

Szia! Igen, dolgozom, épp most fordultunk rá az M7-esre, megyünk Zalába. Két és fél éve dolgozom a MOL egyik szervizcégénél, a Schlumbergernél, operátori munkakörben, amibe beletartozik – többek között – a gépkezelés, valamint a kamionozás is.

Korábban mivel foglalkoztál?

13 évet dolgoztam katonaként, majd sofőrködtem 2 évet.

Mit lehet rólad tudni? Mesélj magadról általánosságban egy kicsit!

Szegeden születtem, idén leszek 39 éves. 6 éve vagyok házas. Tősgyökeres domaszéki vagyok, 4 éve költöztünk Hódmezővásárhelyre, ahol a feleségemmel, Emesével és két gyermekemmel, Zolikával (1,5) és Rebekával (4) élek. Kevés szabadidőmet velük töltöm. Nagyon szívesen főzök bográcsban mindenféle finomságot.

Hogyan lettél játékvezető?

Abban az időben Domaszéken az ifi csapatban futballoztam, és – hát, mondhatjuk úgy, hogy fiatal játékvezetők jöttek hozzánk mérkőzést vezetni – tőlük kérdeztem, hogy mi, merre, hány méter. Érdeklődtem, hogy mikor indul játékvezetői képzés, és egyszer csak szóltak, hogy indul tanfolyam. Pontosan emlékszem, 1999. december 13-án tettem sikeres vizsgát, azaz 20 éve vagyok már a „pályán”, most már mint ellenőr.

Melyik volt a legmagasabb osztály, amelyikben működtél?

Egyszer eljutottam az NB I-be tartalék játékvezetőnek, 2007-ben a Kaposvár-Paks mérkőzésen működtem közre. Akkor még volt ilyesfajta átjárási lehetőség, úgynevezett jutalom, NB III-as játékvezetőként jutott nekem szerep az első osztályban. A harmadik vonalban 102 mérkőzésen dirigáltam, és kb. ötvenen „partjeleztem”. Az utolsó NB III-as mérkőzésemet 2013-ban Kecskeméten fújtam, a Fodor Lajos, Juhász Mihály párossal.

Említetted, hogy most már ellenőri szerepkörben találkozhatnak veled a játékvezetők. Mióta látod el jó tanácsokkal a kollégákat?

Nagyjából 4 éve.

Meg tudod fogalmazni, hogy miben más ez, mint a játékvezetés?

Teljesen más egy mérkőzés kívülről és belülről. Kint nem nehezedik rád semmilyen nyomás a csapatok és a szurkolók részéről, hellyel-közzel tudod magad függetleníteni a közegtől. Én játékvezető-párti ellenőrnek tartom magam, nem azért megyek megnézni a játékvezetőket, hogy mindenáron hibát találjak a működésükben,  – ennek a szakmának nem is ez a lényege – hanem hogy segítsem őket pályafutásuk során.

Játékvezetőként van olyan kellemes élményed a pálya széléről, amire szívesen gondolsz vissza?

Furcsa lehet, amit mondok, de nekem a mérkőzésre való utazás, a meccsek utáni „meghívások”, valamint a hazaút a barátokkal, kollégákkal az, ami örökre megmarad. Akkoriban az teljesen megszokott volt, hogy a hazai csapat megvendégelte a játékvezetőket. Abban az időben még helyben fizetés volt, kifizették ott a meccspénzt. Volt olyan, hogy kaptunk még plusz húszezret a meccspénzen felül, hogy megvacsorázzunk belőle a hazaúton, a maradékot meg elosztottuk három felé. Teljesen más volt az a világ. Elképzelhetetlen volt, hogy hazafelé ne álljunk meg valahol a kollégákkal. Sajnos azt tapasztalom, hogy ez a szokás kihalófélben van, pedig nagyon jó csapatépítő ereje van az ilyen összejöveteleknek. Minden kollégának javaslom, hogy ne sajnálják az időt ezekre az eseményekre, ha nem muszáj, ne rohanjanak haza. Persze, tudom, mindenkinek lehet halaszthatatlan dolga, ettől függetlenül azt javaslom, hogy próbáljanak meg minél többször időt szakítani erre, biztos vagyok benne, hogy ennek a pályán is pozitív hozadéka lenne. Én nagyon szerettem és a mai napig nagyon szeretem ezt az egészet, mármint a játékvezetést és mindazt, ami körülveszi. Volt olyan, hogy Debrecenben volt jelenésünk, de már odafele úton Békéscsabán elköltöttük a meccspénzt. Akkor ez teljesen normális volt, többek között ezekért a pillanatokért is megérte játékvezetői mezbe bújni.

Balhés meccsed gondolom, neked is volt?!

Persze! (nevet) Volt 1-2. Ami úgy jobban megmaradt, az egy Dorozsma-Kistelek mérkőzés volt, 3 vendég kiállítással. Pár vendég néző még megvárt a meccs végén, de nem történt semmi. Már csak a szertáros volt a létesítményben, kétszer megvacsoráztunk, letusoltunk, aztán végül rendőröket kellett hívni, akik elkísérték onnan a résztvevőket. Volt egy Ásotthalom-Kiszombor meccsem is, ami félbeszakadt, mert „elfogytak” a vendégek. Természetesen kiállítás, meg persze kamu sérülés is tarkította az eseményeket. Arra jól emlékszem, hogy mindezek ellenére jó osztályzatot kaptam az ellenőrőmtől. Nem balhés meccs, de nem is a normál kategóriába sorolható a Szarvas – Battonya NB III-as békés megyei rangadó. A végeredmény 3-3, a kiállítások száma szintén 3-3. A keddi Nemzeti Sportban a következő jelent meg: „A forduló legfeszültebb mérkőzését Szarvason játszották, ahol hatszor került elő a piros lap.” Országos ellenőröm volt, aki azt mondta, hogy a kiállítások ültek, de a 6 kiállítás mégis csak 6 kiállítás (sokallta). (nevet)

A bevezetőben már említettük, hogy a te irányításod alatt „fut” a megyei JV válogatott. Mesélj erről egy kicsit! Mióta vagy a csapat élén?

Várj! Ezen gondolkodnom kell. Arra emlékszem, hogy 2006-ban Dunaújvárosban, az első Sípmester Fesztiválon még játékosként szerepeltem, ott negyedikek lettünk. Van még egy negyedik helyünk Debrecenből, ez 2015., itt már biztosan én voltam a „szövetségi kapitány”. 5 éve visszük Lalival (Fodor Lajos – a szerk.) a társaságot, és – szerintem a nevében is nyilatkozhatok – nagyon szeretjük csinálni. Amire nagyon büszkék vagyunk, és sikernek éljük meg, hogy sikerült a válogatott mellé szponzort találnunk Kővári Róbert személyében. Robi nagyon hamar megtalálta a közös hangot a csapattal, több csapatépítő rendezvényünkön is tiszteletét tette, illetve ott volt a csapat mellett a miskolci Sípmester Fesztiválon is. A csapat neki köszönheti legújabb szerelését is, amit ezúton is köszönünk neki. Bízunk benne, hogy még hosszú évekig megmarad az jó kapcsolat közöttünk.

Ha már Sípmester Fesztivál; 2021-ben Csongrád-Csanád megye rendezi a XVI. eseményt. Valóban megrendezi?

Nagy sóhaj

Értem, mire irányul a kérdés, de jelen állás szerint erről nem tudok nyilatkozni. A vírus még a jövő évi eseményekre is hatással van. Mondhatnánk azt, hogy 2021. január még messze van, de egy ilyen kaliberű rendezvényt 2-3 hónap alatt szinte lehetetlen megszervezni, ehhez idő kell, és mi nem szeretnénk összecsapni az egészet, minőségi szórakozást és sporteseményt szeretnénk biztosítani vendégeinknek, legalább olyan színvonalasat, mint amilyet mi is megkaptunk korábbi vendéglátóinktól. A jó munkához idő kell, és abból most kevés van. Nem a mi kezünkben van a sorsunk, mi is nagyon várjuk a fejleményeket.

Ha mégis megrendezésre kerül a torna, akkor van valami konkrét célkitűzése a csapatnak, mint rendező megye?

Szeretnénk minél jobb eredményt elérni.

Ez elég diplomatikus válasz.

Lehet, de igaz. Más megyei csapatok vezetőitől is hallhattuk korábban, hogy ezt nyilatkozzák, és ez nem véletlen. Ez a csapatépítésről, a jó hangulatról szól elsősorban. Remek dolog, hogy más megye játékvezetőivel is megismerkedhetünk. Nyilván, a pályán nincs barátság, ez természetes, hiszen sportemberek vagyunk, nyerni szeretnénk, de – nekünk – nem ez az elsődleges. Így kifejezett célt nem fogalmaztunk meg a hazai rendezésű eseményre sem, nem teszünk felesleges nyomást a játékosok vállára, persze bízunk a minél jobb eredményben. Sajnos a felkészülést még nem tudtuk megkezdeni a kialakult helyzet miatt, nyilván más csapatok sem, de minket ez nem vígasztal. Ezen a téren is sok a kérdőjel.

Hogyan viszonyultok ehhez a vírushelyzethez a családdal? A munkádat érinti-e esetleg?

A munkámat nem érinti, de ez annak is köszönhető, hogy minket kéthetente tesztelnek. Szerencsére eddig minden eredményem negatív lett. Feleségem otthon van a gyerekekkel, ők is jól vannak. Édesanyámékhoz látogatunk el néha Domaszékre, ott – falun – a gyerkőcök jobban tudnak rohangálni, illetve a másik nagymamát is többször meglátogatjuk Szegeden.

Az köztudott rólad, hogy nagy Fradi-drukker hírében állsz. De, van-e kedvenc külföldi csapatod?

Nem igazán. Minden top bajnokságban van olyan csapat, akit jobban kedvelek, de kimondott kedvencem nincsen.

Kedvenc játékos?

Gera Zoli.

Játékvezető?

Kassai Viktor és Collina.

Tőled is megkérdezem itt a beszélgetés végén, hogy van-e valami jó tanácsod a fiatal játékvezető-generáció számára!?

Arra bíztatom őket, hogy a játékvezetői pálya rengeteg buktatója ellenére legyenek kitartóak!

Egy élmény volt, Zoli! Köszönöm a beszélgetést! Jó egészséget kívánok!

Köszönöm, én is hasonló jókat kívánok! Annyit még engedj meg, hogy mindenkinek megköszönjem azt a támogatást, amit pályafutásom során kaptam. Nem szeretnék név szerint senkit kiemelni, ez lehetetlen és igazságtalan is lenne. Nagyon sok embertől, nagyon sokat tanultam. Köszönet érte mindenkinek!