Eszti már fél éve folytatja egyetemi tanulmányait Franciaországban, ahol – jelenleg – szintén nem túl rózsás a helyzet a koronavírus miatt. Többek között erről is beszámol nekünk, a tavaly női NB1-es keretbe felkerült játékvezető, de arról is mesél, hogy milyen élmény volt működni egy PSG meccsen.
Milyen kint a vírushelyzet? Mik a korlátozó intézkedések? (az interjú 2021. 04.15-én készült.)
Sajnos itt kint sem bíztató a vírushelyzet, a franciák is folyamatosan, akár napról-napra új korlátozásokat vezetnek be. Jelenleg semmi nincs nyitva, tehát sem az éttermek, se múzeumok, se nagy bevásárlóközpontok és 19 órától kijárási tilalom van. Úgyhogy elég szigorú szabályok vannak. Nekem most pedig speciális a helyzetem, mert sajnos pozitív lett a vírustesztem, így otthon kell maradnom, akik nem betegedtek még meg, azoknak üzenem, hogy tényleg vigyázzanak magukra, mert nem játék ez a vírus. Bízom benne, hogy az oltásokkal minél hamarabb le tud zárulni ez a nehéz időszak.
Az iskolát milyen formában tudod végezni?
Jelenleg negyedéves jogász szakos hallgató vagyok a Szegedi Tudományegyetemen, illetve az Erasmus program keretében a Panthéon-Sorbonne Egyetem Jogi Karán hallgatok nagyrészben franciául, de angolul is órákat, főleg nemzetközi jogi területen.
Mennyire van lehetőséged a korlátozó intézkedések miatt mást is csinálni?
Igazából, ami talán szerencsésnek mondható ebben a helyzetben az az, hogy mivel online vannak az órák mind Magyarországon, mind Franciaországban, könnyen át tudok kapcsolódni az egyik ország óráiról a másik ország óráira, a tárgyaimat pedig sikerült nagy részben óraütközés nélkül felvennem. Úgyhogy – mondhatni – két egyetemet végzek egyszerre. Ezek, illetve a folyamatos vizsgák és számonkérések mellett a 19 órás kijárási tilalom nem túl szerencsés, mert szinte, mire végzek, már nem is mehetek ki. Igyekszem azért minden lehetőséget megragadni, hogy ne csak a négy fal között, hanem szabad levegőn is legyek.
A játékvezetést tudod-e kint is folytatni? Ha igen, milyen meccseket vezetsz?
Igen, szerencsére a Francia Labdarúgó Szövetség (FFF) nagyon befogadó volt már külföldre érkezésem előtt is, így az integrációm viszonylag gyorsan és könnyen lezajlott! Jelenleg „arbitre de ligue” besorolásom van, ami azt jelenti, hogy bizonyos országos szintű mérkőzéseken részt vehettem, talán, ami az egyik legnagyobb élmény volt az a női U19 Paris Saint-Germain vs AAS Sarcelles mérkőzés volt, ahol volt mellettünk egy delegált hivatalos személy is, aki előkészítette nekünk a mérkőzés előtti és utáni teendőket, pontos nyomtatott időrendet kellett követnünk, ami igazán megadta a nemzetközi működés hangulatát. De persze emellett minden mérkőzés, amin részt vettem, különböző kihívások elé állított és más-más élményt adott, vezettem Női Francia Kupa mérkőzéseket, U20-as Elite 2-3 férfi meccseket, különböző kupákat. Szerencsére jól voltam foglalkoztatva. Jelenleg ugyanakkor a vírus miatt sajnos már egy jó ideje nincsenek mérkőzések. Most online vannak bizonyos továbbképzések, tesztek és feladatok, de már mindenki várja, hogy vissza lehessen térni a pályára, és ne csak képernyőn keresztül lehessen követni az eseményeket.
(Kép: Eszti a jobb szélen, mellette a mérkőzésre delegált hivatalos személy, aki segítette őket a mérkőzés körüli teendők ellátásában)
Milyen a hangulata egy kinti mérkőzésnek, miben más, mint az itthoni?
A játékvezetők általános megítélése már a pályára érkezéstől kezdve teljesen más. Szinte maximális bizalommal és tisztelettel fordulnak hozzád az első pillanattól kezdve. Természetesen ez kölcsönös minden résztvevő között. A labdarúgás színvonala is más, általában technikásabbak, gyorsabbak a játékosok, a játék képe között is van valamennyi különbség az otthoniakhoz képest. Annak ellenére, hogy a labdarúgás szabályai univerzálisak a „szabálytalanság-tűrési képesség” is más a két ország között, nem beszélve arról, hogy nyilván nem mondhatom nekik magyarul, mit szeretnék, hanem franciául zajlik a kommunikáció.
Van-e kontakt menedzsered, aki támogat téged? Hasonló a szervezeti felépítése a kinti játékvezetői szinteknek, mint itthon?
Igen, több emberrel is kapcsolatban vagyok, de főleg az Île-de-France régión belüli vezetők segítenek, de emellett a játékvezető kollegák is nagyon támogatóak és segítőkészek. Ráadásul a következő továbbképzésen Stéphanie Frappart (FIFA játékvezető, aki 2019 áprilisában első nőként vezetett mérkőzést a francia férfi első osztályban – a szerk.) is jelen lesz, amit már nagyon várok. A szervezeti felépítés hasonló az otthonihoz képest. Itt igazából három fő szinten működnek a játékvezetők, az első szint a „district”, tehát a kerületi szint, ezt követi a „régional”, ami gyakorlatilag a megyei szint, majd a „fédéral”, azaz az országos szint. És ezen belül pedig különböző tagolások vannak, illetve amit nagyon érdekesnek találtam, hogy itt vannak úgynevezett „fiatal játékvezetők”, akik már 14 éves koruk óta működnek alacsonyabb szinteken.
(Stéphanie Frappart)
Hiányzik-e már Magyarország? Mikor jössz haza?
Természetesen hiányzik az otthoni élet, főleg a családom és a barátaim, edzőstársak. Azért el kell mondanom, hogy annyi élmény ért és annyi feladat volt eddig, különösen, amikor még nem voltak ilyen szigorú intézkedések, hogy nagyon gyorsan elteltek a napok. A hazaérkezésem még sok mindentől függ, úgyhogy egyelőre biztos dátumot nem tudok még mondani.
Nagyon szépen köszönjük, Eszti, hogy időt szakítottál ránk! További sok sikert kívánunk a tanulmányaidhoz és a kinti működésedhez is itthonról, Magyarországról! Mielőbbi gyógyulást!
