A játékvezetői szakmában nem ritka, hogy egy-egy kolléga megörököli a sípot. Elég csak megyénk korábbi FIFA játékvezetőjére Pádár Lászlóra gondolni, aki maga is apósa, az akkori NBII-es bíró Dukai Imre unszolására tette le a vizsgát. A Csongrád-megyei játékvezető közösség kimondottan sokszínű ebben a tekintetben. Ma a keret két tehetségével Joób Martinnal és Noellel beszélgettem közös meccsük előtt.

Azt tudom, hogy mindketten rendelkeztek focista múlttal, hiszen több utánpótlás korosztályban is játszottatok. Honnan ered a kapcsolatotok a focival?

Noel: Először barátokon keresztül az UTC csapatában kezdtem el focizni, már jó pár éve, talán 2019-ben. Én semmi komolyat nem láttam a fociban, nem is akartam. Ezért inkább csak jól éreztük magunkat a pályán. És akkor ezt így jó pár évig csináltam.

Martin: Noel hamarabb kezdte a focit nálam, ahogy a játékvezetést is. Aztán elhívott engem is, meg azért nekem szintén volt ott egy-két barátom, így úgy voltam vele, hogy én is megpróbálom magam, mert focizni nagyon szerettem egész életemben. Élveztem, de aztán a csapat is egy kicsit széthullott, meg nekem jött egy lábtörés, így úgy döntöttem, akkor ezt nem erőltetem tovább.

Milyen posztokon játszottatok?

Noel: Én minden létező poszton. Jobbhátvédből indultam, aztán két meccs után beraktak csatárba és szükség esetén kapus is voltam. Aztán évek múlva visszaraktak a középpályára irányítani.

Martin: Nekem nagyon hasonló. Majdnem mindenhol voltam, talán a kapuban nem.

Szerintetek miben segít a focista múltatok a játékvezetésben?

Noel: Szerintem emiatt játékvezetőként is tudunk úgy gondolkodni, mint a játékosok. Tudjuk milyen érzés, hogyha mondjuk megrúgnak. Így bele tudod képzelni magad a helyzetükbe, tudsz a játékos fejével gondolkodni és tudod, hogy belülről, játékosként máshogy érződnek az ilyen helyzetek. Meg előre tudod látni az akciót. Szerintem ez a kettő, ami nagyon sokat segít a játékvezetésben.

Martin: Én is emlékszem arra, hogy voltak olyan játékvezetők, akik amikor döntést hoztak, a kommunikációra sokszor nem voltak képesek, emiatt nagyon felidegesítettük magunkat és rossz irányba ment el a mérkőzés. De voltak olyan bírók is, akik nagyon jól le tudták kezelni az ilyen nehéz szituációkat. És amit Noel is mondott, az hogy tudom, hogy merre fog menni az akció, tudom, hogy ki fogja várni bent a labdát és akkor nemcsak a labdát követem, hanem figyelek arra, hogy ki lesz bent, mi történik ott, tudom, hogy mire kell figyelnem.

Az hogy lényegében minden posztot megjártatok, tud valamiben külön segíteni?

            Martin: Biztosan. De nagy jelentősége nincs szerintem ennek.

Mit gondoltok szükséges a focista múlt, ahhoz hogy valaki jó játékvezető legyen?

            Noel: Hát én azt mondom, hogy nagyon jól jön. Aki nem volt focista korábban, az nehezebb helyzetből indul szerintem. Nagyon fontos egy játékvezetőnek, hogy igazán értse a játékot

            Martin: Szerintem teljes mértékben szükséges. Anélkül olyan alapvető része marad ki a játékvezetői tudásnak, amit nem lehet pótolni, nem lehet tanulni.

És hogyan találkoztatok a játékvezetéssel?

            Noel: Mikor fociztam az egyik csapattársamnak a bátyja, Laukó Tamás volt, akitől először hallottam a játékvezetésről. De még így alapból nem gondoltam bele sokat, meg nem is voltam még tizennégy éves, tehát nem is kezdhettem volna el. És akkor jött, hogy egy másik csapattársam, Nagy Peti letette a játékvezetői vizsgát. Mindig mesélt nekem a játékvezetői tapasztalatairól, és eldöntöttem, hogy jövőre akkor én is kipróbálom, és én is leteszem a vizsgát.

            Martin: Én meg egy évvel később kezdtem. Azért benne volt az is, hogy Noel mondta nekem, hogy ez egy jó dolog. Különösen, hogy például a focit is együtt csináltuk. És engem mindig nagyon megfogott, amikor hazajött egy meccsről, és elmesélte, hogy mi történt. Mire adott sárga lapot, milyen nehéz döntései voltak. Aztán volt, hogy megpróbáltam megoldani a teszt kérdéseit. Az eredményről inkább ne beszéljünk (nevet). És akkor úgy voltam vele, ha most abbahagyom a focit hamarosan, akkor azért belekóstolnék a játékvezetésbe.

Említetted, hogy a focit és a játékvezetést is Noel után kezdted el. Mennyire szokatlan nálatok, hogy az idősebb testvér követi a fiatalabbat?

            Martin: Szerintem másban nem nagyon volt ilyen. Én mást sportoltam, és a foci ezért jött később. Teniszeztem, és amikor rájöttem, hogy ebben nem biztos, hogy lesz jövő nekem élsportolóként, akkor úgy voltam, hogy valamit azért mégis sportolnék. Nincs egy ilyen minta, hogy Noel hamarabb kezd el dolgokat, de itt ő volt az, aki megosztotta velem a tapasztalatait, és ez csábított.

Hogyan néz ki egy átlagos hétvégétek a meccsekkel?

            Noel: Először mikor kijön a küldés, akkor megbeszéljük egymással, hogy milyen meccsekre megyünk, milyen kollégákkal. Mostanában egyre többet megyünk együtt is. És minden meccs után, akár unalmas, akár eseménydús, mi megbeszéljük a tapasztalatainkat, hogy mi volt a mérkőzésen, hogyan lehet tanulni ebből. Szerintem szükséges, és nagyon élvezzük is.

            Martin: Igen, mert azért más egy kicsit a stílusunk is, meg Noel ugye tapasztaltabb. De szerintem minden meccsről meg tudunk osztani a másikkal olyat, ami hasznos lehet. Ha valamelyik kollegát ő már ismeri, akkor elmondja nekem, mit kell tudni róla, hogy kell őt segíteni, és neki is én. Szoktunk klippeket is együtt megnézni, megbeszéljük, hogy mit gondolunk a szituációról, mit csinált itt a játékvezető jól vagy rosszul. Azért ez nagyban hozzájárult a fejlődésemhez, hogy egy másik szemléletet is megkapok.

Hamár mostanában többször mentek együtt meccsre. Ez miben más élmény?

            Noel: : Például amikor valamelyikünk vezet és a másik asszisztál, nem csak, hogy nagyon szeretnél segíteni mindenben, persze nyilván az összes kollégának segítesz, de mégis egy másmilyen érzés, ha a testvéred vezeti a meccset. És nagyon odafigyelsz, hogy tényleg mivel tudod megkönnyíteni a dolgát. De nem is tudom, ez kicsit másmilyen érzés, ha együtt vagyunk. Mintha így sokkal jobb összhang lenne.

            Martin: Igen. Talán ez a harmadik hivatalos meccsünk együtt és én eddig az összesnél éreztem, hogy egyfajta nyugalom van, mert azért kell az, hogy legyen összhang a kollegák között. Nem véletlen, hogy a legnagyobb játékvezetők, szinte mindig ugyanazokkal működnek minden egyes meccsen, hogy van egy fix csapatuk. Mert összeszoktak, jó a kapcsolatuk. Nálunk ez alapból megvan.

Mégiscsak fiatal, feltörekvő talent játékvezetők vagytok: testvérek, de egyben versenytársak is. Van köztetek rivalizálás?

            Martin: Szerintem szükséges egy egészséges rivalizálás. Az, hogyha a másik sikereket ér el, akkor én is akarok. De nem az van, hogy már a földbe döngölöd a másikat, ha valami jobban sikerült neked, vagy szomorkodsz, hogy a másik jobb küldést kapott. Az az első, hogy örülünk a másik sikerének. És akkor utána van persze egy olyan érzés, hogyha ő megcsinált négy játékvezetői tesztet, akkor én megcsinálok ötöt, hogy lássák, hogy én jobban akarom

Ha egy szóval kellene a másik játékvezetését jellemeznetek, akkor mi lenne az?

            Martin: Botrányos! (nevet). Én azt mondanám Noelre, hogy határozott. Azért, mert neki már nagyon kitetszett, hogy fiatalon is, amikor még kisebb volt a testmérete, kicsit ilyen baba feje is volt, de mégis ott volt a felnőttek között. És olyan határozottsággal hozta meg a döntéseit, hogy egy kicsit a felnőttek is elszégyellték magukat.

            Noel: Én meg azt mondanám Martinra, hogy érett. Nagyon éretten tud a játékosokkal kommunikálni és emiatt nincs olyan, hogy a játékosok őt elkezdik szidni, mert tudják, hogy vele lehet beszélni. Nagyon kulturáltan kommunikál, és a játékvezetése is nagyon érett. Meg lehet benne bízni.

            Martin: Ha nem magáról a játékvezetéséről kell mondanom, én például nem láttam máson olyan akarást, mint Noelen. És nyilván együtt próbálunk erre odafigyelni. Tényleg szeretjük megcsinálni azokat a plusz edzéseket, meg a teszteket, hogy látszódjon, hogy mi akarjuk ezt az egészet. De Noelen ez nagyon látszik, hogy beleteszi a plusz munkát, ami sokszor láthatatlan, de mégis kijön amikor ott van a továbbképzésen, és ő tudja a választ, amit mások nem.

            Noel: Most nagyon szerény, de nagyon keményen dolgozik ő is, beleteszi a munkát. Meg tényleg amit az előző kérdésre is mondtunk, hogy egymást segítjük, amikor véleményeket mondunk, amikor megnézünk egy klippet és együtt gondolkodunk rajta. És szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy mindketten akarjuk csinálni. A fejlődés a cél igazából.

Készültem néhány villámkérdéssel, ezeken ne gondolkodjatok!

Síp vagy zászló?

            Egyszerre: Síp.

Együtt vagy külön járni meccsre?

            Noel: Is-is!

            Martin: Együtt.

Délelőtti vagy délutáni meccs?
            Noel: Délutáni.

            Martin: Ha lehet, akkor mindkettő.

Rutinos, idősebb kollégákkal vagy inkább fiatal talentekkel menni meccsre?

            Noel: Talentekkel.

            Martin: Egy ilyen, egy olyan. Az a legjobb.

Közel vagy messze menni meccsre?

            Martin: Közel.

            Noel: Inkább közel.

Zárásként. Az nem titok, hogy sok testvéretek van, egészen kicsik is, akik már belekóstoltak a foci világába. Ha ők elérik azt a kort, ajánlani fogjátok nekik ezt a hivatást, vagy inkább tartózkodjanak tőle?

            Martin: Hát azért számít, hogy milyen személyisége van valakinek, és például van, amelyikükről nehéz elképzelni, hogy játékvezetői alkat lenne. De amelyikük meg igen és van ilyen(!), annak én nem várom meg, hogy tizennégy éves legyen, hanem már szépen adagolom neki tizenegy, tizenkét éves korától, hogy mire eljut oda már ne legyen kérdés, hogy egyből elkezdi.

            Noel: Én is ezt tudom mondani. Van testvérünk, akinek már javasoltuk. De nyilván ez az ő döntésük, és ahogy Martin is mondta ez nagyon függ a személyiségtől. Bár mi se voltunk azok a személyiségek. Nyilván ha elkezded a játékvezetést, akkor formálódik az ember, és tud benne fejlődni. Az ő döntésük lesz majd, hogy ezt akarják-e csinálni vagy nem.

Nagyon szépen köszönöm srácok és sok sikert a meccshez!