Sorozatunk következő alanya, a Csongrád megyei játékvezetés, de talán kijelenthető, hogy a Csongrád megyei labdarúgás egyik emblematikus figurája.

Bálint Sándor (Sanyika) – Megye III.

Sanyi Szegeden született, nemrég ünnepelte 41. születésnapját. Számára a foci és a vasút első, véleménye szerint mindkettő egy nagy család. Főállásban a MÁV alkalmazottja, Kecskeméten belföldi személypénztáros. A játékvezetők mókamesterét kérdeztük..

Mióta vagy Vasúttársaság szolgálatában?

Napra pontosan 2002.10.03-án kezdtem el ott dolgozni. Érdekesség, hogy ez az első és mindmáig utolsó munkahelyem.

Kinek a hatására tetted le a játékvezetői vizsgát?

Salánki Pista bácsi bíztatott, hogy vizsgázzak le, sokat nem kellett győzködnie, remek referenciával rendelkezett, ő volt Lékó Péter edzője is, aki tudjuk, mire vitte a sakk világában.

Emlékszel az első mérkőzésedre, mint játékvezető?

Természetesen! Furcsa, de ez az esemény is egy október 3-i dátumra tehető, csak az évszám 1998. Tápé – Tisza-Új serdülő mérkőzés volt. Hatalmas eső volt aznap. Eredetileg a tápéi pályán került volna megrendezésre a mérkőzés, azonban a játéktér alkalmatlansága miatt átmentünk az UTC pályára, de ott sem lehetett mérkőzést játszani az időjárási viszonyok miatt, így végül a Szabadság téri pályára mentünk, ahol lejátszották a felek a meccset. Mindkét csapat, jómagam, illetve az ellenőr (Tegzes Miklós bácsi, mindenki tatája) is busszal tettük meg ezeket a távokat. Arra emlékszem, hogy a kapukon nem volt háló. Mondhatjuk, hogy akkor kezdtem a játékvezetést, amikor jól esett. (nevet) A vasút és a játékvezetés is régi álmom volt, hála Istennek mindkét területen sikerült megvetni a lábamat.

Volt-e balhés mérkőzésed?

Szerencsére sok ilyenről nem tudok beszámolni. Egyszer Bordányban „meleg volt a pite”, de sikerült megúszni ép bőrrel. Az a taktikám, hogy ilyenkor, ha meg akarnak várni, sokáig kell fürödni, a nézők úgyis ráunnak a várakozásra, inkább bemennek a kocsmába 1 felesre.

Kellemes emlékek is biztosan adódnak.

Igen, szép számmal. Ott kezdődik, hogy a nézők már ismernek, és sokszor előfordul, hogy úgy mondják: „Sanyika, mondd már meg, mennyi van még hátra, légy szíves!”

Egyszer sétáltam hazafelé, szembe jött két rendőr, majd megszólal az egyik: „Helló, Sporikám! A héten jól lengettél!” Lehet, ha rosszul lengettem volna, akkor megbüntet? Szerencsém volt! Erre oda kell figyelni, ez nem játék. (nevet)

Másik kedves történetem, mikor Ruzsáról jöttünk haza Kis Jani bácsi kollégámmal egy jól sikerült mérkőzés után. Azt tudni kell, hogy ő nem egy nagynövésű ember, de valószínűleg még növésben van. Tacsi bácsi volt a beceneve, de ezt a fiatalok nem merték neki mondani. Szóval a sztori; beültünk az autóba, mondtam neki, hogy „Tacsi bácsi, zenét!” (Ez a mondat azóta már szállóigévé vált.) Berakta a mulatós zenét, amit kértem, de rögtön el is aludtam az autóban és Szegeden ébredtem fel. Elmesélhetek egy vicces, de kicsit trágár történetet?

Persze, hallgatom!

Egyszer az egyik néző valószínűleg kiszúrta, hogy vasutas vagyok, mert azt mondta: „Biztos vasutas vagy, kis barátom, úgy emeled azt a ki****ott zászlót.” (hangosan felnevet)

Szabadidődben mivel foglalkozol?

Utazni szeretek. Az EVVK (Explorer Vasutas Világjáró Klub) tagja vagyok, és velük szoktam kirándulni. Idén 5 országban voltam a társasággal: Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Görögországban és Albániában.

Van-e kedvenc hazai csapatod?

A régi Kun Lajos-féle SZEOL. A jelenlegi csapatok közül nincs kedvencem, de a nemzetközi színtéren mindig szorítok nekik, hogy sikeresen szerepeljenek.

Külföldi?

Több is van: AC Milan, Barcelona, Schalke 04.

Kedvenc futballista?

Messi és Ronaldinho, utóbbi – többek között – azért, mert mindig mosolygott a pályán.

Játékvezetők közül? Akár magyar, akár külföldi.

A holland, Björn Kuipers és a mexikói exjátékvezető, Arturo Brizio Carter.

Van valami jó tanácsod a fiatal, újonc játékvezetők számára?

Fiatal kollégáknak azt tanácsolom, hogy minden mérkőzést úgy fogjanak fel, mintha egy BL mérkőzés lenne. Csak akkor van reális esély arra, hogy egyszer valóban eljussanak egy EL vagy BL mérkőzésre, mint játékvezető, ha sikerül fenntartani ezt a mentalitást. A focit szeretni és imádni kell, akkor könnyebb és jobb minden. A játékvezetés olyan, mint a papi szolgálat, örök életre szól.

Köszönjük szépen, Sanyika, hogy a rendelkezésünkre álltál! Egy élmény volt!

Ha kedvet kaptál, és szeretnéd magad kipróbálni játékvezetőként, jelentkezz a januárban induló tanfolyamunkra! További részletek: http://jatekvezetoleszek.hu