A szegedi Pádár László játékvezető betöltötte a 75. életévét, ebből az alkalomból a magyar szövetségtől és a megyei igazgatóságtól is emléket vehetett át.

Vezeti: Pádár László. Volt, akinek a Népsport korábbi számában – internet, így központi labdarúgó-adatbank híján – meglátott információ jót, másnak rosszat jelentett. Bárki bárhogy is gondolkodott, Pádár jól csinálhatta a dolgát, legalábbis erről árulkodik a 174 hazai első osztályú és a 48 nemzetközi szereplés. Pályafutása elismeréseként a Magyar Labdarúgó-szövetség és a Csongrád megyei igazgatóság is különdíjjal jutalmazta 75. születésnapja alkalmából.

– Sokan azt mondják, hogy könnyebben lehetett annak idején bíráskodni, de én erre azt felelem, másként volt nehéz. Rettenetes elvárásokat támasztottak felénk, pláne olyan elnök mellett, mint Zsolt István. Kövérek vagyunk és nem futunk eleget – mondta az egyik oldal. Mit szaladgálsz ennyit? – jegyezte meg a másik, amire azt feleltem: nekem azt mondták, legyek ott minden kilométerkőnél. A válasz pedig az volt, hogy én olyan bíró vagyok, aki a kezdőkörből, fotelből is levezet hibátlanul egy meccset – mesélt az egykori bíró.

Pádár László szentesi születésűként Szentesen, majd a Szegedi Dózsában játszott.

– Aki nem futballozott, abból szerintem nem lehet tökéletes játékvezető. Eleve könnyebb, ha nem kell annyit futni, mert olvasom a játékot – mondta Pádár. – Ha Zsolt István jelen volt az általam vezetett meccsen, és valami nem tetszett neki, akkor biztos, hogy a következő szerdán kötelező budapesti megjelenés volt. Ez számított a meccselemzésnek: lehordtak a sárga földig, majd három hét pihenőt kaptam.

Hazai és nemzetközi mérkőzésekben nem volt hiány Pádár László karrierjében.

– Akadt olyan szezon, amikor hét Újpest-mérkőzés jutott nekem. Ha Törőcsik András játszott, észnél kellett lennem a 16-oson belüli döntéseknél, mert összeakasztotta a lábát, ha kellett, ha nem – nyilatkozta Pádár. – Palotai Károly mellett partjelzőként ott voltam 1979-ben a bázeli KEK-döntőben, onnan van egy Barcelona-zászlóm. A BEK-ben a Trabzonspor–Hajduk Split 1979-es meccs is érdekes volt, és nagy élmény volt a Jugoszlávia–Bulgária vb-selejtező. Trabzonból a repülőtéri ra- darkészülék meghibásodása miatt csak a vendégcsapattal tudtunk eljönni, így végigbuszoztunk velük több száz kilométert. Közben a csomagtartón fegyverek voltak, mert Törökországban sok útonállóval lehetett találkozni.

A bírók dolga bonyolult, hiszen gyors, agresszív, kemény a futball. Immár vannak személyi és technikai segítségek is a jó döntés érdekében.

– Egyáltalán nem pártolom a videóbírós rendszert, ennyi erővel minden szögletnél lehetne alkalmazni, sőt azt sem, hogy öt játékvezető van. Minek? Annak idején csak hárman voltunk, mégis meg kellett látnunk mindent. Fontos útravaló volt egy tanítómtól, hogy az utolsó fél percben nagyon vigyázni kell a szögletrúgásnál, inkább fújjak azonnal kifelé szabadrúgást – mondta végül Pádár.

A cikk és a fotó forrása: delmagyar.hu / Karnok Csaba
https://www.delmagyar.hu/sport/fotelbol_is_jol_biraskodott_padar_laszlo_a_75_szuletesnapjara_elismereseket_kapott/2589034/