Életének 77. évében elhunyt Pádár László, Csongrád megye eddigi egyetlen FIFA-játékvezetője.

Pádár László 1943. december 21-én született Szentesen. Pályafutása elején szülővárosa csapatában, a Kinizsiben játszott, majd később szerepelt a Szegedi Dózsa egyesületében is az NB III-ban. Onnan vonult vissza 1967-ben, ám a sportághoz hű maradt, mivel abban az évben elvégezte a játékvezetői tanfolyamot apósának, az NB II-ben bíráskodó Dukai Imrének a biztatására.

Közel 8 esztendővel később, 1975. szeptember 10-én vezette élete első NB I-es mérkőzését, a Diósgyőr–Békéscsaba összecsapást (1-0). Két évvel utána, 1977-ben FIFA-kerettag lett, és egy évtizeden át fújhatta a sípot a nemzetközi keretben. Többek között részt vett a Japánban megrendezett U 20-as világbajnokságon (1979), ahol megismerte a világ Diego Maradonát, és bíráskodott rangos világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőkön is. Az 1979-es bázeli KEK-döntőben Palotai Károly partjelzője volt a Barcelona-Düsseldorf fináléban 58 ezer néző előtt, végül a spanyol sztárcsapat hosszabbítás után 4-3-ra nyert. Összesen 48 meccset vezetett FIFA-kerettagként a 45 éves korhatár betöltéséig. Egy évvel később, 1988-ban a Ferencváros-Pécs Magyar Kupa-döntő (4-2) dirigense lehetett a Népstadionban 20 ezer néző előtt. Az utolsó NB I-es mérkőzése a Tatabánya–Újpest rangadó (2-2) volt abban az esztendőben – ez volt az általa vezetett 174. élvonalbeli meccs.

Pádár Lászlót játékvezető társai olyan jószívű, segítő szándékú embernek ismerték meg, aki mindig igyekezett csapatot építeni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a pályafutását követően a csongrádi ifjú játékvezetőknek (például dr. Hegyi Péternek, Kószó Csabának) igyekezett minél több tapasztalatot átadni. Mindenkori jóbarátjával, Szekeres Ferenccel sok mérkőzésen öregbítették a megye hírnevét. A civil életében nyugdíjazásáig a MOL-nál dolgozott műszakvezetőként.

Nyugodj békében, Laci!